Ma már a bio és a vegán a rock and roll

Hogy telik a napja annak az embernek, aki reggeltől-estig az aznapi legfontosabb szigetes fellépőért felel? És miért kér a legtöbb híres zenekar egyszer már kimosott törölközőt a vadiúj helyett? Egyáltalán, mi most a rock and roll? Mindezt megtudtuk a Korn babysitterét követve.

Reggel fél tízkor kezdünk Budapest egyik legdrágább szállodája előtt: férfiak kis csoportja gyülekezik a bejárat mellett, egy közös ismertetőjegyük van, mindegyikük fekete pólót visel. Ők a Sziget pénteki headlinere, a Korn technikusi csapata.

Öt perc múlva egy utánfutós kisbusz gördül be, benne a magyar sofőrrel, és Annával, a zenekar szigetes babysitterével. Innentől kezdve ő ügyel a zenekarra és annak huszonvalahány fős stábjára. A hetekkel korábban leadott rider és running order alapján nagyjából ismeri a nap forgatókönyvét: a riderben vannak benne a zenekar igényei, főleg a technikai és vendéglátásra vonatkozó része, a running order pedig az egész előzetes szervezkedés és emailezés alapján kialakított napirend. De akadnak még homályos részletek, előző este épp ezért még a zenekar turnémenedzserét és biztonsági főnökét próbálta elérni, hogy megtudja, összesen hány jegyre van szükségük. Éjfél körül végül kiderült, és amit most nem osztott ki a technikusoknak, azt a hotel recepcióján kell majd hagynia. Az egyik technikus még gyorsan lefotózza telefonjával Budapest méltán híres ékességét, a Lánchidat és indulunk. A zenekar a hotelban marad.

Tízkor a Szigeten vagyunk, a kisbuszt 10.05-kor elnyeli a legbelsőbb backstage. Mivel ezt a területet jobban őrzik, mint az állatkert oroszlánházát, speciális belépő nélkül senki sem sétálhat be. A derék technikusokat nem viccből ugrasztották ki ágyukból olyan korán: minél később – értsd: frankóbb időpontban – lép fel egy zenekar a nagyszínpadon, annál korábban van a beállása. Mivel ma a Korn a headliner, délelőtt 11-kor ők kezdenek. A babysitter érkezés után bemutatja a technikusokat a színpadmesternek és a fogadó stábnak, de minél profibb valaki, erre annál kevésbé van szükség. „Az ilyen zenekarok nagyon önjárók, sokszor maguktól csinálnak mindent” – magyarázza Anna.  

Általában a reptér-hotel-Sziget közti transzfereket is a Sziget babysitterei intézik (ők általában 20-35 közötti lányok és fiúk). A Korn speciális eset, mert Budapest az európai turnéjuk kezdőállomása, ezért a megszokottnál több velük a feladat, a gitáros később fut majd be, mert elaludt. Anna munkája általában akkor kezdődik, amikor a nightlinerek, azaz a speciálisan felszerelt kényelmes turnébuszok bekanyarodnak a backstage-be. A nagyobb, turnézó zenekarok ezekkel a buszokkal járnak, a kisebb zenekarok repülnek, magánrepülővel pedig általában a minimális stábbal utazó DJ-k és az extrém jól kereső zenekarok közlekednek.

És a rock and roll?

Anna három éve dolgozik babysitterként, történetei alapján – noha munkája az ún. nagybetűs rock and rollhoz kapcsolódik –, a szétcsúszott beleszarós attitűd helyett itt olyan szervezett munka folyik, mint egy hadsereg vezérkari főnökségén. A koncert sikerén ügyködők és a zenekarok csak a legritkábban gondoskodnak olyan emlékezetes pillanatokról, mint amikor 12 évvel ezelőtt a Kosheen egyik ittas tagja és Iggy Pop basszerosa flakonnal dobálta egymást a backstage-ben, majd verekedéssel oldották fel a konfliktust.

A fegyelmezettség azzal kezdődik, hogy a technikusok a mi reggeli esetünkhöz hasonlóan általában németes pontossággal várják a babysittert. A nagyszínpados zenekarok többsége nem csap bele az éjszakába, nem is igazán teszi ki a lábát backstage-től (főleg, ha turnén van), nem szippantja vastag csíkokban a kokaint és ami a legviccesebb: riderben rengeteg egészséges dolog szerepel: „Ez a rock and roll szakma, de meglepően sokan kérnek bio és vegán ételeket”. Annyi azért még belefér, hogy a zenekarok elég pontatlanok, sokszor fel kell hívni őket a hotel recepciójáról. A szállás egyébként csak a legnagyobb neveknél van a Gresham Palotában, általában egy vagy több kategóriával olcsóbb helyeken szállnak meg a zenekarok. 

A Korn zenekar egyik fele megérkezik fél kettőkor, Anna velük voltaképp ekkor találkozik először. A babysitter általában a zenekarral csak akkor beszélget, ha a tagok ezt igénylik, az ő kontaktembere amúgy a turnémenedzser, a zenekar szócsöve. Az Anna által felvázoltakhoz hasonló anti-rockandroll képet kapunk mi is azalatt a néhány perc alatt, amíg a turnémenedzser engedélyével bemegyünk a backstage-be. Amerre nézünk, héderelő zenészek, okostelefonjaikat nyomkodó vagy játékgépező technikusok vannak. 

Extra kérések: negyven szál fehér rózsa, kimosott törölköző és DM-látogatás

A babysitter viszont szinte folyamatosan talpon van, ebédelni akkor tud, amikor a zenekar is eszik. „Mindig van mit megoldani, nagyon ritka az olyan, hogy bent hesszeljek a backstage-ben.” De milyen eltérés lehet az előre átküldött forgatókönyvhöz képest? A Volton Katy B.-nek például megbetegedett a sminkese, ezért gyorsan szereznie kellett neki egy olyat, aki műszempilla-készítésben is kiemelkedő, sőt később olyan kérése is volt, hogy Anna kísérje el a soproni DM-be vásárolni. Egyszer egy DJ-nek vasaló és vasalódeszka kellett (ez általában van is a backstage-ben), volt olyan zenekar is a Volton, akiknek nyolc biciklit kellett bérelni, mert azzal akartak bemenni a fesztiválra. És még egy dolog, amire a laikus világ sosem gondolna: sok zenekar kér a vadiúj helyett már legalább egyszer kimosott törölközőt, mert nem szeretik, ha az új rájuk hullajtja a bolyhait.

Az is kiderül, miért ült Anna a Volton fél órán át, és tépkedte 40 szál hosszú szárú, fehér rózsáról a tüskéket és a leveleket. Ezt a Hurts zenekar kérte tőle azért, hogy a koncerten aztán balesetbiztos rózsákat dobálhasson a közönségének. A zenekarok a riderben kért, előre bekészített dolgokért rendszerint nem fizetnek, a hirtelen támadt ötleteiket viszont saját zsebből kell rendezniük. A babysitter pedig jó, ha ezekre mindig tud valami megoldást. Alapszabály egyébként, hogy amíg a zenekar a helyszínen van, addig a babysitternek is jelen kell lennie – kivéve természetesen az olyan helyzeteket, amikor mondjuk két tag spontán úgy dönt, hogy reggel 8-ig akarja csapatni a Szigeten vagy elindul a bungee jumping felé. Ilyenkor a babysitter udvariasan elbúcsúzhat tőlük. Vagy maradhat, ha akar.

És mit kért a Korn?

Anna programja kb. 3-tól sűrűsödött be és nem is hígult este 11-ig, pihenni akkor tudott, amikor a zenekar a színpadon koncertezett. Miután mindenki befutott, ettek, este interjút adtak, volt egy ún. meet and greet a jó előre bejelentkezett rajongókkal, akikkel készségesen fotózkodott a zenekar, majd dedikáltak, a backstage-ben is, és haveroztak a másik két zenekarral (Manic Street Preachers és Ce Lo Green). A biztonsági főnökük az elején feszült volt, alig engedte a fotós kollégámat fényképezni, mert a professzionális kamerákat nem szereti, inkább az okostelefonokat (!!), szerencsére a zenekarnak nem voltak ilyen preferenciái.

És az extra kérések? „A koncert előtt szóltak, hogy szerezzek egy tusfürdőt, mert indulás előtt lezuhanyoznának és a stáb néhány tagja szeretett volna Sziget-pólót is, ezért kimentem és hoztam nekik párat, és jött egy olyan kérés is, hogy amikor lejönnek a színpadról, lögyböljük majd át az énekes ruháját.”. Mosószer viszont nincs a backstage-ben, ezt végül két kedves takarító lány az említett tusfürdővel megcsinálta, egy-egy pengetőt kaptak érte cserébe.

A koncert végével már csak az a kérdés, hogy marad-e még a stáb kicsit leengedni vagy rohannak tovább a következő állomásra. Sokan a színpadról egyenesen besétálnak a turnébuszba, mások levezetnek még kicsit a backstage-ben, az viszont ritka, hogy egy nagyszínpados zenekar még egy éjszakát Budapesten töltsön. A koncert után elkezdett esni, így a Korn sem héderelt sokáig a backstage-ben, bár már nagyon közvetlenek voltak, az egyik tag még az egyik cipőjét is kedvesen otthagyta egy rajongónak.  „Az igazi megnyugvás akkor jön, amikor a busznak már csak a hátulját látod, ahogy kanyarodik ki a backstage-ből. Az jó érzés, ha minden oké volt, ahogy az is, ha jön valami pozitív visszajelzés." Annak hajnali 4-kor a turnémenedzser sms-ére ébredt: I appreciate all your help, thanks much – azaz "Nagyra értékelem a segítségedet, nagyon köszönöm."