A serpákról mindenki hallott már, olyannyira, hogy a legtöbben a népszerű félreértés révén ismerik őket. A serpa nem magashegyi vezetőt jelent, hanem egy nép elnevezése. A serpa nép a Himalájában él, leginkább Nepálban, és az Everestre induló expedíciók révén lettek híresek. Helyismeretük és magashegyi tapasztalatuk miatt a serpák közül fogadott fel hegyivezetőt és teherhordót a legtöbb klasszikus expedíció. Az Mount Everest csúcsát először elérő expedíció egyik tagja, Tenzing Norgay is serpa volt.
Azóta a nyugati utazók nagyjából mindenkit serpának hívnak, aki a Himalájában hegymászókat kalauzol, vagy számukra a terhet cipeli.
Kevesebben tudják, hogy serpa szónak létezik egy harmadik jelentése is. A Magas-Tátrában ugyanis serpának hívják azokat az embereket, akik a hegyi menedékházakba szállítják az élelmet és egyéb szükséges holmit. Nem valami öncélú és jópofa hobbiról van szó.
A Tátra menedékházai magasan a hegyek közé, gyakran meredek, szamarakkal járhatatlan sziklafalak fölé épültek. A szükséges felszerelés eljuttatására sokáig az volt tehát a legjobb módszer, ha valaki a hátára vette a csomagot, majd gyalog elkaptatott vele a felhasználási helyre. Míg az Alpok házaihoz a huszadik században drótkötélpályákat építettek, később pedig elterjedt a helikopteres teherszállítás, a Tátra máig megmaradt a maga érintetlenségében.
Azaz sok házba továbbra is emberi erővel viszik fel az összes szükséges cuccot a kenyértől a virslin át a becherovkáig és a gázolajig. Ezeket az embereket hívják serpáknak. Mivel módszereik és felszerelésük sem sokat változott az évszázadok alatt, könnyű felismerni őket.
Legutóbb a 2015 méteren fekvő Téry házba kaptatva láttuk egyiküket. Hátán fából ácsolt, vállhevederekkel ellátott keret van, erre rögzítik a szállítandó dobozokat. A Téry ház vezetője elmondta, hogy a serpák télen, amikor nehezebbek a körülmények, 50-70 kilót visznek. Nyáron viszont 80-100 kiló az átlagos teher.
A teljesítmény értékeléséhez tudni kell, hogy a Téry házba 3 óra gyaloglással jut el egy átlagos, mondjuk 5 kilós hátizsákot cipelő turista. Az út legvége, ahol fotóink is készültek, különösen meredek. Ez ekkora súlynál nem csak kellemetlenséget jelent, de veszélyes is: ha a serpa téli viszonyok közt ekkora súllyal elesik, akkor több száz métert is eshet.
A serpák télen 3-4 naponta, nyáron minden egyes nap megteszik ezt a távot, mesélte a menedékház vezetője.
A technika fejlődésével egyre több házba lehet dzsippel vagy hószánnal eljuttatni a felszerelést, de három tátrai házba – a Térybe, a Rabló házba és a Risy menedékházába - még ma is csak emberi erővel érkezik a felszerelés.
A serpák annyira hozzátartoznak a Tátra kultúrájához, hogy 1985 óta versenyük is van. A Serpa rallyn a férfiak 60, a nők 20 kilóval megrakva indulnak el a völgyből valamelyik menedékházba. A szerző évtizedekkel ezelőtt véletlenül belekeveredett egy késő nyáron, de pokoli időjárási viszonyok közt rendezett serpa versenybe. A havas eső elől a 2025 méterre épült Risy menedékházba húzódtunk be. Átázott ruháinkban remegve értetlenül szemléltük, ahogy félmeztelen serpa lányok, és hátukon elázott nagybőgőket cipelő serpa férfiak érkeztek, hogy aztán sramlizenélésbe és sörözésbe torkolljon a viharos verseny.
