A font, a dollárral, az euróval, a jennel és a jüannal a világ öt vezető pénznemének egyike, mindenhol ismerik és beváltják.
Feltéve, ha azt a brit jegybank, vagyis a Bank of England bocsátotta ki, amely Anglia és Wales területén kibocsátási monopóliummal rendelkezik. Nagy-Britanniában azonban nem egyféle pénzjegyek vannak csak forgalomban, nem is egységes kinézetű a pénz, skót és észak-ír bankok, vagy a korlátozottan önálló szigetek, tengerentúli területek is bocsátanak ki fontot. Legtöbbjükkel főleg csak a gyűjtők foglalkoznak, ritkán lehet velük találkozni, de a skót pénzek például elég gyakoriak.
Skócia kedvelt turisztikai célpont a magyarok körében is, de nem csak az utazók, akár a kint dolgozó magyarok is találkozhatnak azzal a problémával, hogy amelyik pénz kint jó, az nem biztos, hogy az országon kívül is használható. Három kereskedelmi bank, a Bank of Scotland, a Royal Bank of Scotland és a Clydesdale Bank is bocsát ki saját bankjegyeket. Már az is furcsa, hogy egy kereskedelmi banknak saját pénzei lehetnek, de az még furcsább, hogy ezeket hivatalosan csak Skóciában használják. Mivel egy az egyben válthatók "angol" fontra, valójában a gyakorlatban a skót, vagy az észak-ír bankjegyeket Nagy-Britannia teljes területén elfogadják, de külföldön (így Magyarországon) a pénzváltók és a bankok nem bíbelődnek vele, egyszerűen nem fogadják el.
A pénzek egyébként tényleg különböznek, azokon főleg skót hírességek, a skót nemzet nagy írói, politikusai, költőnői szerepelnek, például Robert Burns, Walter Scott, William Arrol, Nan Shepherd és Mary Sommerwille. Aki azonban nem szívesen nézegetné őket otthonában sokáig, az jobban jár, ha még utazása során megszabadul tőlük. Nagy gond persze akkor sincs, ha beragadunk velük, bárki, akár csak Londonba is kiutazik a környezetünkből, könnyedén elsózhatja a megmaradt pénzeket.