1692, Salem. Zajlik a boszorkányper, 19 embert felakasztanak. Az utolsót épp szeptember 22-én, de a gyerekek vádaskodása alapján elindított perek még a következő év májusáig folynak.
Szerencsére eltelt 327 év, ma már ilyen nincs. Mármint senkit nem akasztanak fel érte, elég, ha a dizsinnek etetése, a sarlatán áldás- és átokszórások gyakorlata miatt a kamerák előtt nyilvánosan bocsánatért esedezik a boszorkány, elismerve, hogy ő rosszabb a sátánnál.
A Grozny.tv híradója bemutatta csecsenföld lakóinak azt néhány nőt, akik bizony már több mint 30 éve boszorkánykodnak. Van ott minden, hullamosó víz, állati zsír, lakatok, amelyek segítségével az elkövetők „úgy érezték, joguk van emberi sorsokról dönteni...össze sem lehet számolni, olyan sok áldozatuk van” – derült ki a csecsen tévé tudósításából.
A sarlatán boszorkány persze nem csinált mást, mint egy átlagos kozmikusenergia-továbbító ezoterikus kamumédium, akiket fogyasztóvédelmi szempontból esetleg meg lehetne fogni máshol is, itt azonban a hangsúly nem ezen – a hiszékeny fogyasztók megtévesztésén és a pénzek beszedésén van, hanem – a tudósítás alapján – arról, hogy ők valóban boszorkánykodtak: „az áldozatok megnyomorítását célzó módszerek még a vallási elöljárókat is elborzasztották...
az ördög odaadó szolgájának szerepe megkövetelte az asszonytól, hogy semmitől sem riadjon vissza. Az elvárásoknak tökéletesen meg is felelt.”
„A történetet sokan a fantázia játékának hihetik, ám a dzsinnek léte és a velük való kapcsolat lehetősége, a rontások küldése az iszlámban elismert tény...
Zina Csekajeva még fiatal korában ismerkedett meg a dzsinnekkel, és kapcsolata idővel egyre csak erősödött.”
Na de hol a ház ura? Bizony, bizony, ő felesége akaratának uszályába került, így „megtűrte, hogy otthona az ördög fészkévé változott.”
Most itt el lehetne ejteni egy szóviccet, de tartok a dzsinnek bosszújától.
