A napokban mutatta be a Netflix az eredetileg az elmaradt Eurovíziós dalfesztivál döntőjéhez időzített új vígjátékát, a Eurovision Song Contest: The Story of Fire Saga címűt, ami egy izlandi duóról szól, aminek minden vágya, hogy kijussanak az Eurovíziós dalfesztiválra.
Rachel McAdams és Will Ferrell a főszereplők, a film a dalfesztivált évről évre tető alá hozó European Broadcastion Union támogatását élvezi, ami abból a szempontból jó, hogy tényleg minden eurovíziós külsőség (logók, bejátszások, akármik) megjelenik benne, abból a szempontból viszont nem olyan jó, hogy olyan nagyot éppen ezért nem is rúg a dalfesztiválba. Cserébe nagyon cuki, tökéletes nyári limonádé a megszokott Ferrell-színvonalon. Leginkább Ferrell Jégi dicsőségünk című csodálatos vígjátékához hasonlít, annyira viszont nem jó.
A filmben rengeteget énekelnek, és hát a pénteki bemutató óta az tartja lázban az internet erre éhes felét, hogy valóban a színészek adják-e elő a számokat a filmben.
A válasz az, hogy Will Ferrell igen. A többiek igazából tátognak, Ferrell viszont most kiénekelhette magát rendesen. A korábbi filmjeiben is rendszeresen meghallgathattuk már a csodálatos, néhol hamis orgánumát, de messze nem olyan mélységben, mint ennél a filmnél.
Rachel McAdams hangját egyébként egy Molly Sandén nevű svéd énekesnő adja a filmben, akiről azt érdemes tudni, hogy 2006-ban ő képviselte Svédországot a junior eurovízión.
Will Ferrell nevéhez számos csodálatos éneklős jelenet fűződik. A fájdalmas magyar című Tesó-tusában Jong C. Reillyval együtt adják elő a Con te partiró című Andra Bocelli-számot, Ferrell énekelt, Reilly dobolt valójában is.
A szintén nézőijesztő című vígjátékban, a Felforgatókönyvben Wreckless Eric Whole Wide World című romantikus slágerét adta elő a maga módján.
Will Ferrell filmjeinek címei magyarul valamiért állandóan a minősíthetetlen tartomány közelében mozognak, amit az is bizonyít, hogy az ebben a posztban citált harmadik film címe is tragikus. A Sulihuligánokban a Kansas Dust in the wind című számát énekli el Ferrell.
Szinte minden filmjére jut egy-egy rövidebb éneklés, úgyhogy itt most nem is sorolnánk fel az összeset. Zárjunk inkább azzal a diplomaosztós beszédével, amit néhány évvel ezelőtt tartott a University of Southern Californián.