A kormánysajtónak sem könnyű. Szólniuk kell, ha ironizálnak.
Teljes mellszélességgel áll ki a Heti Válasz Tasnádi III/II László mellett.
Mit tett tehát? Egyértelmű: szakemberként arra ügyelt, nehogy az IRA vagy a Hamász kalamajkát okozzon, nehogy terroristák fel találják robbantani a pódiumot ott, a Hősök terén. Na, felrobbantották? Nem. Tasnádi László tehát jó szakember? Igen. És ezzel kit, mit védett Tasnádi? Kinek az életét mentette meg? Igen. Bizony. Orbán Viktorét.
A cikkben eddig nem is lenne semmi különös. A tömegek számára a szövegnek így direktben van értelme, habár a stílusjegyekből az ilyesmire érzékeny olvasó kikövetkeztetheti, hogy iróniáról van szó.
Témánk szempontjából az az érdekes, hogy mindennek tudatában van a Heti Válasz szerzőgárdája is, így a cikk végén dőlt betűvel jelzik, hogy ami feljebb olvasható, az vicc.
A fenti eszmefuttatás baromság, elhatárolódom tőle. Csupán azért írtam meg, mert nem született ilyen írás. Egy sem.
Kevés kellemetlenebb írói fordulat van, mint amikor kénytelenek vagyunk a vicc végén, egy lélegzettel meg is magyarázni saját poénunkat, de mondjuk a biztos állásért cserébe ez elfogadható kompromisszumnak látszik.
A szerző egyébként okkal magyarázkodik. Néhány hete sokan értették félre azt a Lázározós posztjukat, amiben Lázár János origós ügyi ártatlanságát bizonygatták, "viccesen". Amit azután, hogy a trafikmutyi idején a lap mennyire támogatta Lázár törekvéseit, tök érthetően vették komolyan.
A Heti Válasz tegnap ugyanígy írt Dirk Gerkensről, annak kapcsán, hogy az RTL-vezér jogosan szólt be az óvodás hibát vétő Napi Gazdaságnak. A Heti Válasz akkor arról írt, hogy Dirk Gerkens bőrnadrágban látható egy facebookos képen. (Nem olyanban, amin a jobboldali sajtó huhogni szokott, hanem normális bajor népviseletben). Hogy abban a posztban mi volt a vicc? Semmi. Na ezt rakják össze.




Rovataink a Facebookon