Tisztelt szerkesztőség! Mély megdöbbenéssel olvastam lehúzó cikküket a Hobbit 3. részéről!!!
- kesergett olvasónk, Tibor, aki nagyon dühös és szomorú lett amikor unalams orkmészárlásnak neveztem Az öt sereg csatáját. Tibor így folytatta levelét:
Tegnap én is megnéztem a filmet és abszolút nem értek egyet a cikkben írtakkal, és mivel az Indexet a legmegbízhatóbb hírforrásnak tartom Magyarországon így sértőnek találom, hogy csak a lehúzó szempontból írt cikket jelentetik meg az oldalon ezáltal manipulálva az olvasókat, akik így alapból úgy mennek el megnézni a filmet hogy unalmas lesz. Ezért az egyenlőség érdekében úgy hiszem az a tisztességes ha egy dicsérő cikk is megjelenne róla, amit bátorkodtam megírni, ám blog híján nem tudom másképp elküldeni, csak így e-mail-ben csatolva.
Mivel közeleg a karácsony, és ilyenkor még a magamfajta kőszívű szörnyetegek is ellágyulnak egy kicsit (és mert a kedves levélíró nem habzó szájú, baszdmegelő fanboyként védte a Hobbit-filmeket, plusz az Indexet is dicsérte), most át is adnám a szót Tibornak:
„Hát ez is eljött végül. A Hobbit harmadik részével befejeződött Középfölde története, s a film végén belül hatalmas ürességgel sétáltam ki a mozi teremből. No, nem a film miatt keletkezett bennem ez az űr, hanem a tény miatt, hogy nincs több Középfölde. Ugyan nem vagyok elvakult Gyűrűk Ura fan, mégis azt mondom hiányozni fog. De hogyan is ért véget ez a „kis” történet?
A történet pontosan ott folytatódik, ahol a második rész befejeződött. Smaug megérkezik Tóvárosba és pár perc alatt lángba borítja az egészet. És mindezt igen látványosan teszi! Smaug karakterét nagyon jól kidolgozták, amit már a második részben is megcsodálhattunk, ám igazán csak itt a harmadik részben mutatkozott meg, ahogy röptében felgyújt egy egész várost. Persze Bard gyorsan leteríti és elkezdődik a film.
Az Index.hu első kritikája szerint „unalmas orkmészárlás lett a Hobbit 3” amivel én nem értek egyet. Nagyon nem! Tény hogy hosszúra sikeredett a csata és sok orkot levágtak, de én egyetlen percét sem untam! A Minath Tirith-i csata sem volt sokkal rövidebb, és ott még utána volt egy másik csata is a Fekete Kapu előtt… Ám azokkal a csatákkal ellentétben itt az orkok taktikáznak is, nem csak eszetlenül rohannak előre, ami jó pont. (persze nem akarom lehúzni a Gyűrűk Ura harmadik részét, mivel még mindig az a legjobb a 6 film közül) Az egyetlen ami unalmassá válik az Thorin őrülete, amit túlságosan elnyújtottak. Viszont Richard Armitage baromi jól alakítja az őrültet! Utána persze magához tér és nekiállnak harcolni. De ahogy kirohannak Ereborból… na ott libabőrös lettem.
Ha már Richard Armitaget dícsérem, akkor természetesen a főszereplő Dr Watsont Zsákos Bilbót alakító Martin Freemant is megilleti a dicséret hiszen - mint ahogy az előző két részben - itt is remek színészi alakítást nyújt. Szintén dicséret illeti Orlando Bloomot, aki rendületlenül és jól alakítja a tünde herceget, aki a második részben még irritáló karakter volt, ám a végére előjött a Gyűrűk Urából ismert szerethető énje. Hiszen mit is érne egy film a szereplők jellemváltozása nélkül? Persze ez Thranduil esetében nem igaz, mert ő még a végén is ellenszenves maradt hiába enyhült meg.
Azonban mint minden filmnek, ennek is vannak hiányosságai. Ami szerintem a film legnagyobb hiányossága az a Fehér Tanács vs Sauron és lidércek harca az elején. Attól sokkal többet vártam. Persze ez mit sem von le a jelenet érdemeiből, de lehetett volna hosszabb is, hiszen ki ne nézné el hosszú perceik, ahogy Szarumán vagy Elrond lidérceket kaszabol, majd a végén Galadriel Úrnő kirugdossa Sauron hátsóját Dol Guldurból??? (bővített verzió, benned még bízok ez ügyben!!!)
Ezen kívül sok elvarratlan szál van a film végén, amire jó lenne magyarázatot kapni. Például mi lett végül Tauriellel, akivel a Gyűrűk Urában nem találkozunk? Mi lett az Arken kővel? Ki lett végül Hegymély Királya? És egyebek. De ezek sajnos olyan hiányosságok, amikre vagy kapunk választ a bővített verzióban, vagy szidjuk Jackson bácsit és fórumokon keresünk rájuk választ, ami vagy igaz, vagy nem.
A befejezés megér egy külön gondolatot, hiszen ritkán látunk ilyen jó megoldást egy film és az előzmény film összekötésére. Az öreg Bilbó a székében ül és a régi térképét nézegeti, amikor Gandalf kopogtat az ajtaján, majd ajtót nyit és elkezdődik –szinte- ugyan az a párbeszéd köztük, ami a Gyűrűk Urában volt, ezáltal keretet teremtve a Hobbit trilógiának és összekötve a Gyűrűk Urával. Zseniális!
Összességében nyugodt szívvel és lelkiismerettel állítom, hogy a Hobbit: Az Öt Sereg Csatája minden hibája és hiányossága ellenére méltó befejezése a történetnek és remekül összeköti a Hobbitot a Gyűrűk Urával. Ezek után már csak a keserű felismerés marad számunkra, hogy immáron vége Középfölde történetének, és innentől kezdve legfeljebb játékokban térhetünk vissza oda. Bár vannak még J R R Tolkien munkásságai között előzmény történetek, ám azokat nem lenne értelme mozivászonra vinni, hiszen nem kapcsolódnak közvetlenül a Gyűrűk Urához. Fogadjuk el, hogy egyszer minden jónak vége szakad és örüljünk ennek a 6 filmnek, amit kaptunk Peter Jacksontól.