Flexszel készült az új szentháromság-térplasztika!
Bakró-Nagy kolléga a múltkor már megemlékezett a Névtelen Flexmester keze munkájáról, egy gázcső-csatlakozás míves besüllyesztéséről. Én a szomszédos utcában lakom, ott ugyanannak az épületnek a másik oldalán az alkotó már egy érett művét tanulmányozhatják a modern művészetekre és a keresztény ikonográfiára egyaránt nyitott járókelők.
Bár cím nincs feltüntetve, nyilvánvaló, hogy egy szentháromság-ábrázolást látunk. A művész meglátta a közműcsatlakozások és a levezetőcső kivételes együttállásában rejlő lehetőséget. Az isteni gondviselést jelképező esőnek formát adó ereszcső az Apát, a gázcsatlakozás a természetet megzabolázó alkotó embert, azaz a Fiút, míg kettejük között, a feszültséggel teli elektromos kapcsolószekrény a teremtés erejét, a Szentléleket szimbolizálja. Épp csak ki nem szúrja a szemünket, és mégis milyen nehéz meglátni!
De nem a Névtelen Flexmesternek, aki minimalista eszközökkel, ám mégis hatásosan utal a Szentháromság motívumrendszerére! Az egyik oldalon érintetlenül hagyta az ereszcsövet, túloldalon pár rutinos, mára a védjegyének tekinthető elnagyolt mozdulattal keresztet faragva a falsíkba simította a sárga gázcsövet, középen pedig minimális ráhagyással félig besüllyesztette a kapcsolószekrényt. Hommage Andrej Rubljovnak, a népi fafaragóknak és Kassák Lajosnak, egyben bátor kísérlet az egyetlen kultúrantropológiai hungarikum, a fusi képzőművészeti integrációjára!
Mit mondjak, nem lennék meglepve, ha a Magyar Művészeti Akadémia vezetősége már felvette volna a kapcsolatot a művésszel, hogy rávegyék, lépjen ki a névtelenségből és foglalja el méltó helyét a mélymagyar kortárs képzőművészet panteonjában! Ha esetleg tud a Névtelen Flexmester további, akár más alkotói korszakából származó kimagasló művéről, küldjön róla képet erre az e-mail címre!
Rovataink a Facebookon