Mi csak mérgelődünk, amikor a gyerek kinövi a cipőjét, de mi van azzal, akinek nincs is mit kinőnie?
A kinőtt cipő nagy nyűg. El kell menni együtt a boltba, rá kell bírni a gyereket hogy fölpróbálja, menjen benne, nyomogatni hogy meddig ér az ujja, kiszedni belőle hogy kényelmes vagy sem és elhinni, hogy valamit nem csak azért mond, hogy menjünk már innen a fenébe és végre nyugodtan bámulhassa a Mikiegeret. Olcsó műbőr-textil mert őgyis szétrúgja/kinövi, vagy drágább-jobb bőr, mert most alakul a lába, fontos a jó cipő. Tanácstalan anyák hajlítgatják a talpakat és nézik az árcédulát, aztán pár hónap múlva kezdhetik is előről.
Több, mint 300 millió gyereknek nincs cipője. Se kicsi, se nagy, se harántemelős, se műbőr, se Mikiegér. Mit nem adnának egy tízperces nyűgért, egy bármilyen cipőért. Na jó, jut egy egy segélyszállítmányból. Amit aztán ők is kinőnek és újra ott a gond, honnan legyen őj cipő?
Vannak találmányok, amik így már kitalálva annyira pofonegyszerűnek tűnnek, hogy nem érteni, miért csak most kerültek elő. A gyerek lábával növő cipő is ilyen.
Mert most jött Kenton Lee és megalkotta a szandált, ami együtt nő a gyerek lábával.
Sok helyen, ahol befogadnak gyerekruhát adománynak, a cipőket higiéniai okból nem tudják átvenni. Ön mit csinál a gyerek kinőtt cipőivel? Jöhetnek a tippek, utánajárunk, megírjuk!
Via.