Siklóernyővel versenyezne? Valami ilyesmire készüljön
Van olyan szenvedély, amiből nem lehet kigyógyulni. Nekem pár egyéb mellett a siklóernyőzés ilyen. Egy nagy baleset miatt évekkel ezelőtt végleg befejeztem, de előtte 16 évig csináltam, több ezer órát töltöttem a levegőben egy puha, merev váz nélküli ernyő alatt vékony zsinórokon lógva, és minden percét imádtam.
Órákig, napokig, hetekig tudnék mesélni, hogy mit adott, mit jelentett, de erre valójában senki nem kíváncsi, és igazából én sem. Általában kerülöm a siklóernyős oldalakat meg videókat, de pár napja a postaládámban landolt egy tavalyi, Macedóniában rendezett, részben magyar siklóernyős versenyről szóló filmes beszámoló, ezért most ide mégis kiteszem.
A teljes kiszakadást mindenből, a másik dimenzióban való mozgás felszabadító érzését, az ember fizikai önmagára utaltságának néha mámorító, máskor torokszorongató valóságosságát, a földön megtapasztalhatatlan erőknek való kiszolgáltatottságot, a saját határaink kijebb és kijebb tolását – ezt nehéz filmen visszaadni. De a közös szenvedély örömét, azt kicsit sikerült.