Ha megpróbáljuk egy kicsit kívülről nézni az embereket, akiknek a futás a hobbijuk (na jó, önök lehet, hogy mindig is kívülről nézik őket, de én ezek közé az emberek közé tartozom), akkor hirtelen elég abszurdnak tűnik ez az egész futásmánia. Mert mégis milyen más hobbi űzői beszélnek arról, hogy valójában utálják a hobbijukat, de úgy érzik muszáj csinálni, vagy arról, hogy milyen válogatott testi kínokat élnek át a hobbijuk miatt, esetleg arról, hogy milyen étrendet kell betartaniuk ahhoz, hogy ne adják ki magukból a beleik tartalmát, miközben a hobbijukkal foglalkoznak?

Én valószínűleg nem tudom elég jól visszaadni, de a College Humour legújabb videója valószínűleg megteszi helyettem: