A világ per pillanat legjobb animációs sorozatát is a Vissza a jövőbe! inspirálta
Nemrég lett vége az Adult Swimen futó Rick & Morty c. animációs sorozatnak, és nem is lehetne jobb pillanat tiszta szívből ajánlani mindenkinek ezt a műsort, mint a mai Vissza jövőben napon. Hogy miért?
Maga a sorozat Vissza a jövőbe!-paródiaként (Rick=Doc, Morty=Marty) indult, hogy aztán évekkel később felkarolja az Adult Swim és 20 perces epizódokat gyártson belőle. Az első évad iszonyatosan nagy siker lett, nem volt olyan szaklap vagy blog, ami ne ajnározta volna a sorozatot, ami a második évaddal még feljebb tolta a szintet. Ok, és?
The Real Animated Adventures of Doc and Mharti from Justin Roiland on Vimeo.
A Rick és Morty zseniálisan csavarja ki az alap felállást. Adva van egy őrült tudós és a kamasz korba érkező unokája, a világ legkönnyebben befolyásolható embere. Minden epizódban valami tudománnyal vagy technológiával kapcsolatos kalandra indulnak, de persze a dolgok kicsit félremennem, mint általában.
A lényeg annyi, hogy a készítők egyszerre hozzák az elmúlt 15 évben sztenderddé váló sokk humort és popkult utalásokat, miközben olyan történetszálakat dolgoznak ki, amikhez hasonlót eddig senki. Hogyan lehet poént csinálni a klónozásból? Mi a vicces az időutazásban? Hogyan legyünk rohadt szemétládák egy párhuzamos univerzumban? Mi történik, ha egy önző alkoholista úgy akar benzint szerezni a kocsijához, hogy benépesít dolgozókkal egy mikrouniverzumot? Egészen lenyűgöző, hogy miközben a sci-fi reneszánszát éli, itt van egy műsor, ami nem csak ismeri az egész műfajt, hanem stílusosan, tudományosan megindokolva (!) parodizál ki mindent a hardcore elméleti tudományoktól a legelborultabb földönkívüli összeesküvés-elméletekig.
Ráadásul mindkét főszereplő szerethető. Rick egy igazi rohadék, aki túl okos az emberi érzelmekhez és ezt rendszeresen mások képébe törli, Morty pedig pont olyan, mint minden kamasz, akit egy semmittevős szombat délután egy idegen civilizáció közé teleportál a nagyapja: a dadogástól alig tud megszólalni, annyira sokkban van állandóan.
A humor valahol a Seth MacFarlane-gegek és a South Park tűpontos társadalomkritikája között van, mindkettőből a jobb részeket átemelve, miközben az animáció már az újkori, párbeszéd-központú Cartoon Network-meséket idézi, mint az Adventure Time vagy a Regular Show.
Tényleg semmi ehhez fogható még nem készült eddig, pedig már felnőtt az a generáció, aki érti és kedveli a tudományra és technológiára épülő poénokat. Mi sem bizonyítaná ezt jobban, hogy a Rick és Morty már megjárta az Index technológia és tudomány rovatát is a Mémeskúton belül.