100 éve született... de ne emlékezzenek, inkább olvassák!
Ma 100 éve született a II. világháború utáni egyik legjelentősebb nyelvész/társadalomtudós/szemiotikus, Roland Barthes, aki - Ricoeurhöz és Foucaulthoz hasonlóan - egyszemélyes intézménykritikus intézménynek számított odahaza (többek között Francois Mitterrand is nagy tisztelője volt, Barthes-ot 1980-ban közös vacsorájukról hazatérve ütötte el egy mosodásautó). A gazdag életmű, az úttörő interdiszciplináris munkák előtti elméleti tisztelgést nyilván megejtik majd a szakfolyóiratok, én most csak az újságírókat-újságírást leginkább érintő, kellemetlenül kétértelmű szövegét ajánlanám egy perc emlékező gondolkodásra A szerző halálá-ból:
A modern író viszont saját szövegével egy időben születik meg: nem tekinthetjük olyasvalakinek, aki megelőzi saját írását vagy több, mint ez az írás, nem alany, amelynek a könyv volna az állítmánya; kizárólag a megnyilatkozás idejében él, s minden szöveget örökké itt és most írnak. Azért van ez így, mert (vagy ebből következik, hogy) az írás nem a lejegyzés, a megállapítás, a bemutatás, a „leföstés” (ahogy a klasszikusok mondták) műveletét jelöli, hanem azt, amit a nyelvészek az oxfordi filozófia nyomán performatív aktusnak neveznek - ritka verbális forma (amelyet kizárólag első személyben és jelenben használhatunk), amelyben a megnyilatkozásnak nincs más tartalma, mint a megnyilatkozás aktusa maga (...)
Ezt pedig ugyanonnan a kritikus olvasóknak:
Ha Szerzőt adunk egy szövegnek, azzal valamiféle végpontot jelölünk ki számára, végső jelöltet találunk neki, lezárjuk az írást. E felfogás nagyon jól megfelel a kritikának, amely mindig fontos feladatának tekintette a Szerző (vagy hiposztázisai: a társadalom, a történelem, a lélek, a szabadság) feltárását a mű mögött: mihelyt megvan a szerző, a szöveget máris „megmagyaráztuk”, s a kritikus győzelmet aratott: egyáltalán nem meglepő, hogy történetileg a Szerző uralma egyben a Kritikus uralma is, s az sem hogy a kritika (legyen akár új kritika) a Szerzővel mindig egy időben inog meg.




Rovataink a Facebookon