Gusztáv
-4 °C
1 °C
Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Nem értek a grafikusi szakmához, de van az a minőség, amire én is nyugodt szívvel rámondom, hogy

    • 1972,
    • ilyet én is tudok,
    • ízléstelen
    • gagyi,

    meg van az, amire meg azt mondom, hogy profi.

    Na, most akkor találjuk ki együtt, hogy ha Kiskőrös hirdet egy logópályázatot a város újjátelepítésének 300. évfordulójára, és kiválasztja a három győztest, akkor melyik kategóriába esnek a győztesek, és melyikbe a vesztesek.

    Bingó.

    Mutatom például a 3. helyezettet:

    kiskoros.PNG

    Hogy (khm) egyes vélemények szerint nem feltétlen a legjobb pályaművek nyertek, az a helyieknek is feltűnt, és szanaszét kommentelték a Facebookon a város erről szóló posztját, mire - a bírálatok törlése után - meg is érkezett a válasz:

    A város egyébként nem volt hajlandó közzétenni a beérkezett pályaműveket, úgyhogy egy budapesti nonprofit dizájnközpont elkérte a pályázóktól azokat, és külön posztban mutatta be.

  • A skandinávok kedvelt tévés műfaja az úgynevezett slow TV, vagyis amikor hosszú – és amikor hosszút írunk, akkor nagyon-nagyon-nagyon hosszút értünk – órákon keresztül általában nem történik semmi. Olyanokra kell gondolni, mint egy 12 órás kötögetés közvetítése, vagy egy szintén 12 órás hajókirándulás élő adása, de volt vonatútról is közvetítés.

    Ez a dili vágódott most be az ausztrálokhoz egy 17 órás vonatút adásával, aminek 3 órás összefoglalóját 400 ezren néztek meg (a teljes 17 óráról nincs adat).

    Ezzel a promóval adták el egyébként a műsort.

     via Jalopnik

  • Hírügyeletben van olyan, hogy az ember egyszer csak észrevesz egy cikket, interjút, aminek az elolvasása után lefagy, és nem tud már tovább dolgozni, mert a cél elhomályosodik, az újságírói munka pedig feleslegessé válik. Kedden reggel a Magyar Hírlapban pillantottuk meg az alábbi interjút, ami úgy megdolgozza a lelket és a szellemet, a szervilizmus olyan csúcsaiba enged bepillantást, hogy könnyek szöknek az ember szemébe.

    Ha nem hiszik, idetesszük az elejét, és egy kis összefoglalót Szalma Baksi Ferenc segítségével:

    Új nemzedék. (...) Kisgyerekkora óta foglalkoztatja a történelem és a külvilág eseményei, most a határon túli magyarok mellett pedig elsősorban a dia­sz­póra­­magyarság a célterülete Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárnak, aki arról is beszélt lapunknak, hogy nehéz, de szép hivatása kapcsán sokat köszönhet közvetlen felettesének, Potápi Árpád János államtitkárnak.

    • (...)rengeteget tanultam akkori és mostani felettesemtől, második mentoromtól, Potápi Árpád Jánostól, akire tudása és embersége miatt azóta is felnézek
    •  Ha úgy adódik, akkor akár heti két-három napot is a külhoni régiókban töltök, nem elhanyagolva az irodai munkát, a főosztályok irányítását.
    • Egyébként ezt is Potápi Árpádnak köszönhetem, aki a szakmai tudásának átadása mellett többször fékezte hevesebb vérmérsékletemet, amikor én már döntöttem volna.
    • Államtitkár úr azt mondta, tegyem csak el, hátha jó lesz még egyszer.
    • Tanulni sosem késő!
    • Ahogy Csepreghy Nándor miniszterhelyettes úr is mondta a Magyar Hírlapnak korábban, ez nem egy nyolcórás állás.

    Ha ennyitől még nem emelkedett a szférák legfelsőbb szintjeire, olvassa tovább a Magyar Hírlapban.

  • Nem vagyok cukrász, biztos nem csak marcipánnal teszik ennyire élethűvé a tortákat, minden esetre elképesztőek ezek az alkotások: