Gusztáv
-4 °C
1 °C
Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Olyan csodálatos téli nap volt vasárnap, hogy tettünk egy nagy sétát a hulló hóban a Lóvasúttól  a Tündér-sziklán át fel az Erzsébet-kilátóig, aztán le a hegy másik oldalán. Jó, tudom, nem csak mi voltunk ezzel így.

    Az egész úton az járt a fejemben, hogy miközben Budapesten vagyok, még csak nem is valahol a szélén, a hólepte fák és az enyhe köd miatt olyan, mintha valami elvarázsolt erődben sétálnánk a világ végén. (Oké, a pár kilométerrel odébb, csurig megtelt Normafát szerencsére elkerültük.)

    normafakornyeke.PNG

    Szóval megörültem, amikor ma elküldték az Urbanistának ennek a videónak a linkjét, mely vasárnap készült épp ezen a környéken. Csak magamat tudom ismételgetni: nagyon klassz belegondolni, hogy ez is Budapest. 

  • Tisztelt magyar honfitársaim!

    Ha van sapkánk, kalapunk vagy ilyesmink, most vegyük le és emlékezzünk meg arról a pillanatról, amikor öt éve Matolcsy György gazdasági miniszterünk súlyos véleménycikkében összefoglalta lassan egy évtizednyi gazdaságpolitikánk jelentős részét.  

    Akkori miniszterünk a Heti Válaszban jelentkezett még hétről-hétre a gondolataival, amiket különböző könyvekhez társított. 2013. január 16-án viszont magához képest is őrült erős mondatokat tudhattunk meg tőle. A win-win szituációkon morfondírozott, aminek közepén arra jutott:

    Senki sem veszítene azon, ha az állam visszaszerezné a hibásan eladott belföldi monopóliumokat: a befektetőknek már sokszor megtérült és megelőznék későbbi veszteségeiket.

    Hétköznapibb módon úgy is mondhatnánk, hogy senki nem veszítene, ha elvenném az autódat, mert már sokszor használtad, és megelőznéd a későbbi veszteségeidet, amiket szabályozóként kitalálok neked.

    És tényleg ez is történt egy sereg iparágban. Elképesztő, nem igaz? Sajnos egy jó ideje már nem igazán engedik beszélni vagy írogatni Orbán talán legfontosabb emberét, így ritkábban tudhatunk meg hasonló felismeréseket. Ettől függetlenül tiszteletettel kérek mindekit, hogy egy perc néma csenddel adózzunk a kicsit sem túlzás, hogy gazdaságtörténeti jelentőségű bejelentésnek. 

  • Jacob Philipp Hackert német klasszicista tájképfestő, Goethe barátja beutazta a fél világot, és számos gyönyörű tájat festett meg szinte tökéletes topográfiai pontossággal. Azonban sehol sem készített olyan csodás képeket, mint Itáliában, ahová 1768-ban jutott el.

    Hackert annyira magával ragadta az olasz táj szépsége, hogy 1807-ben bekövetkezett haláláig kisebb-nagyobb kihagyásokkal új hazájának is választotta. Élt IV. Ferdinánd nápolyi király udvarában, ahol a király udvari festője lett, és saját birtokán, Firenze közelében is.

    Hogy az Olasz város vízeséssel című képét hol és mikor készítette, és mi lett a sorsa a festő halála után, nem tudni pontosan. Azt viszont igen, hogy a festmény több mint száz évvel később Franz Rappolt Hamburgban élő, zsidó üzletember tulajdonába került.

    Rappolt az egyike volt azoknak a zsidó műgyűjtőknek, akiket a nácik 1939-ben rákényszerítettek, hogy adják el fillérekért gyűjteményüket házi műkereskedőjüknek, a fia miatt mostanra még hírhedtebbnek számító Hildebrand Gurlittnak. Gurlitt Hackert festményét egy másik műkereskedőnek adta el, majd a német birodalom tulajdonába került - miközben Rappolt 1943-ban megölték egy cseh koncentrációs táborban.

    A kép mostanáig egy berlini raktárban porosodott. Franz Rappolt örökösei hétfőn kapták vissza a német államtól. Az örökösök neve a német dpa híréből nem derül ki, de túl közvetlen leszármazottak nem lehettek. Franz felesége, Charlotte 1941-ben halt meg, fia, Fritz 1942-ben a minszki gettóban, testvérei, Otto és Ernst 1941-ben, illetve 1942-ben öngyilkosok lettek. 

  • Mindez az Időkép hőtérképén látható. Aki a részletekre is kíváncsi, kattintson ide>>>

    letöltés