Nem támogatom ezt az új akciófilmes módit
Mármint azt, amikor az egészet, vagy szinte az egészet egy szereplő szemszögéből veszik fel, mint a Pandemic című filmben, aminek ez az előzese. Nem a saját szemszöggel van bajom, azt a harmincas évek óta is művelik már filmekben (példa: az 1932-es Dr. Jekyll és Mr. Hyde első pár perce), hanem azzal, hogy szándékosan hasonló videojátékokat akarnak vele megidézni, ami, hát nem is tudom, egy tök más tészta, sőt, egy tök más nemzeti gasztronómia. Lehet nézni, ahogy mások játszanak (én pl. imádom a rekordokat döntögető speedrunokat), de attól, hogy valami megidézi, hogy néz ki valami más, nem lesz az, mert nem lehet.
Nem a Pandemic az első ilyesmi, létezik a Hardcore Henry című film is Ilya Naishullertől, annak a szupernépszerű orosz klipnek a rendezőjétől, de annak is csak az előzetese tűnik menőnek, én nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen film 80 percig érdekes legyen.
Vagy csak én gondolom így?