Fiam, fiam, ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna
Jó lenne most olyan személyes élménnyel felvezetni ezt a posztot, hogy „...mindig ezt mondogattam nekem a drága jó tanítónénim, amikor olyasmit mondtam egy matekórán, hogy minden cikkbe mártott politikus a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kimondott kockásing súlya”. De sajnos semmi ilyen személyes élményt nem tudok felidézni, mert én, ha nem tudtam valamit, fel nem vállaltam volna annak a kudarcnak a megszégyenítő érzését, hogy hülyeséget beszélek, mint egyszeri házelnök, ha Nógrádban jár, inkább Drugics módjára hallgattam (bár nem volt nálam létra; igaz, ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz).
Viszont a Klik kormányzati oldalát vagy aloldalát vagy mijét kezelő kommunikációs szakértők siserehadának viszont alighanem alaposan bevésődött ez a bölcsesség a fejébe. Így amikor most, szügyig gázolva az oktatás válságában kíváncsiak vagyunk arra, mit és hogyan kommunikál a Klik a kialakult helyzetről, milyen közleményt ad ki a cikkünkhöz feltett kérdések nyomán, satöbbi, satöbbi; szóval amikor most felmegyünk a Klik oldalán lévő Sajtószobában a Közlemények, nyilatkozatok menübe, be kell látnunk, hogy nem tudnak hibázni.
A legutolsó közlemény 2014 májusában született, talán még Hoffmann Rózsa államtitkársága idején, szóval a Czunyi-érát mintha teljesen átaludták volna. Vagy alámerültek és kibekkelték, tudjuk, voltak ezzel így nagyjaink is viharos történelmi korokban (és mely korok nem voltak viharosak errefelé?). Szóval az elmúlt két év úgy telt el a Klik életében, hogy semmiről, de tényleg semmiről nem tartották szükségesnek megszólalni – vagy legalábbis azt a megszólalást a múltnak megörökíteni (látva persze a retusálási kényszer felbukkanását, ez érthető is).
Mindegy, két év múlva visszanézek újra, hátha addigra kiraknak valami közleményt ide a mostani helyzetről. És mostantól nem csodálkozom, hogy az iskolai beszerzések Klik-es jóváhagyása milyen sebességgel (nem) megy, inkább csak azon, hogy kréta és szivacs még mindenhol van.