Egy fotóban a teljes budapesti kerékpáros koncepció
A budai felső rakpart a budapesti bringás közlekedés évek óta egyre fekélyesebb szégyenfoltja: az egyik legforgalmasabb kerékpáros útvonalat emberemlékezet óta egy járdán vezetik az egyik legforgalmasabb gyalogos útvonallal, sok részen mindenféle elválasztás nélkül, vagy legfeljebb erősen kopott piktogramokkal, miközben ráadásul a gyalogosok túlnyomó többsége turista minden helyismeret nélkül, viszont erős csoportképlövő hajlandósággal. Ami nemcsak baromi veszélyes, de még arra is remekül alkalmas, hogy egymás ellen fordítsa a közlekedés résztvevőit.
A fonódó villamos kiépítésekor a szakasz Margit-hídhoz közelebbi részét egész jól kipofozták, van, ahol már korlát is elválasztja a gyalogutat a bringaúttól. Ez az áldott állapot egészen a Batthyány térig tart, ahol a felújítás után az összes arra guruló megdöbbenésére hirtelen közölték, innentől, ebből az irányból véget ér a rakparti bringaút, tessék felmenni a Fő utcára az autók közé, aztán, ha muszáj, a Clark Ádám téri körforgalomban vissza lehet manőverezni a rakpartra, az autósok jó esetben megadják majd az elsőbbséget kanyarodás helyett. Aztán pár hónap után
sőt, hogy szó ne érje a ház elejét, még egy "elsőbbségadás kötelező" felfestést is fújtak a betonra.
Ami tényleg mindent elmond arról, hogyan működik Budapesten az elmúlt időszakban a "kerékpáros koncepció" kialakítása: sehogy. Ahogy esik, úgy puffan. A valós problémára kamu válaszokat rögtönöznek ("Nem jó a rakpart? Hát akkor menjenek egy utcával arrébb, aztán vissza!"), és amikor kiderül, hogy nem jött be, egyik napról a másikra visszacsinálják a régi, rossz megoldást. A lényeg csak annyi, hogy nehogy valami átfogó, bonyolult ötletet kelljen kitalálni, vagy pláne megvalósítani.