Szegény svédek tizenöt éven át rettegtek a hidegháborús parától, ami még a Szovjetunió bukása után is kitartott, mire végre kiderült, hogy ez az egész a heringfing miatt volt. (Oké, azóta már van a halak végbeléből feltoluló buborékoknál komolyabb ok is a bizalmatlanságra Oroszországgal szemben, de az már egy későbbi történet.)
De hagyjuk a svédeket, a lényeg most a cikkből egy aprócska szó, amely egyébként egy különleges hangot is hordoz:
A magyar nyelvben ez még talán az ihlet szóban fordul elő, viszont ott nem okoz bonyodalmakat, mivel a szó közepén áll. A pech viszont a végén hordozza, ami ragozáskor kettéoszthatja az országot.
Kollégám a cikkben a birtokos alaknál azt írta, „peche” – amivel nyilván egy másik szekértáborba tartozik, mint én, de azért ezentúl is megpróbálok udvariasan köszönni neki. Most foglaljon állást ön is!
Ön hogy mondja?
-
928
Pechje a jó, egyértelmű
-
196
Nyilván peche, így, röviden
-
174
Pechhe, ha egyszer ott h-szerűség van, hasonuljon bátran!
-
107
Pekke és kész, oszoljunk kérem!
Rovataink a Facebookon