Fogadjunk, hogy rosszul használja az ujján a ragtapaszt
Élénk gyerek voltam. Mindig is. Ez leginkább abban nyilvánult meg, hogy a testfelületem jelentős részén szereztem horzsolást, sebet, nyílt sebet, vágást, mindent. Az ujjak a horgászat és a főzés során lettek sorozatosan szúrva, vágva, mindegyik megvolt, így vagy úgy, ezerszer. Azt hittem, hogy nekem a "hogyan kell ragtapaszolni az ujjam" témakörben nem lehet ujjat (bocs) mutatni.
Hát egy frászt nem. Kiderült, hogy egész életemben rosszul csináltam. Teljesen.
Mert félbe kellett volna vágni kicsit a tapasz két szélét ollóval (a szivacsos részt, ami a sebre megy, na azt nem), és úgy ráhajtogatni felváltva. Ahogy az ábra mutatja.
És akkor nem nyomja el a vérkeringést az ujjban, nem áll félre, nem lüktet benne az ember ujjának a vége dacolva a fizika minden törvényével, nem hagyom el pár órával később. Nem áll ki a vége, nem akad bele dolgokba, nem ragad rá minden dzsuva ott, ahol kicsit kiáll, nem piszkálja le az ember.
Sokkal jobb lett volna az életem, ha ezt tizenöt-húsz éve tudom meg, és nem tíz perce futok bele Tumbleren.