Örkény István írta a legjobb novellát Jordán Tamásról
Jordán Tamás hetvennégy éves korára maga mögött tud pár dolgot. Egy kollégájával együtt kitalálta és megalapította a Merlin Színházat, igazgatta a Nemzeti Színházat, aztán rábeszélte Szombathely önkormányzatát, hogy legyen színház a városban. Gründolt is egy társulatot, és tíz év alatt kivívta neki a szakma megbecsülését. Aztán harmadszor is pályázott a színház igazgatására, de az önkormányzat eredménytelennek nevezte a pályázatot, pedig nem is volt rajta kívül más induló.
Az Özvegy Varsányiné Szalon nevű Facebook-oldal találta meg a leginkább ideillő Örkény-egypercest.
Örkény István: Szakmai önérzet
Engem kemény fából faragtak!
Tudok magamon uralkodni.
Nem látszott rajtam semmi, pedig hosszú évek szorgalmas munkája, tehetségem elismerése, egész jövőm forgott kockán.
– Állatművész vagyok – mondtam.
– Mit tud? – kérdezte az igazgató.
– Madárhangokat utánzok.
– Sajnos – legyintett –, ez kiment a divatból.
– Hogyhogy? A gerle búgása? A nádiveréb cserregése? A fürj pitypalattyolása? A sirály vijjogása? A pacsirta éneke?
– Passzé – mondta unottan az igazgató.
Ez fájt. De azt hiszem, nem látszott rajtam semmi.
– A viszontlátásra – mondtam udvariasan, és kirepültem a nyitott ablakon.