Múzeumokban őrzött, preparált madarak kormos tollaiból mutatta ki két amerikai kutató, hogy mennyire volt szennyezett a levegő az Egyesült Államokban a 20. század elején, amikor még nem voltak erre szolgáló műszerek, és kiderült, hogy
jóval súlyosabb volt a helyzet, mint azt valaha feltételezték.
Shane DuBay és Carl Fuldner, a Chicagói Egyetem kutatói a Proceedings című szaklapban megjelent tanulmányukban -amit az MTI szemlézett - azt írják, hogy
ha ma felnézünk Chicago egére, látjuk, hogy kék. De egy Pekinget vagy Delhit ábrázoló képen láthatjuk, milyen lehetett egykor Chicago vagy Pittsburgh.
A kutatók három múzeumból több mint ezer olyan madarat - köztük fülespacsirtát, verébsármányt és vörösfejű küllőt - gyűjtöttek össze, amelyek az elmúlt 135 évben az Egyesült Államok úgynevezett rozsdaövéhez tartozó területeken, például Chicagóban, Detroitban és Pittsburgh-ben voltak honosak.
Ha az ember megérinti ezeket az állatokat, ujjain nyomokat hagy a korom.
A mérések szerint a szennyezettség mértéke a 20. század első évtizedeiből származó preparátumok tollazatán volt a legnagyobb. A nagy gazdasági válság idején erősen visszaesett a tollazat szennyezettségének mértéke, mert kisebb volt a szénhasználat is.
Majd a második világháború körül ismét növekedett a szennyezettség mértéke, mert a hadiiparhoz sok szénre volt szükség. A következő évtizedekben az addig gyakran használt, erősen kormozó, bitumentartalmú szenet egy kevésbé kormos szén váltotta fel, jobb légtisztító technikákat fejlesztettek ki, és az energiaspórolás érdekében egyre több város állt át a földgázra.
A tény, hogy a madarak a közelmúltban tisztábbak lettek, korántsem jelenti azt, hogy már nincs probléma. Bár az Egyesült Államokban ma már kevesebb korom kerül a légkörbe, mint korábban, jóval több a kevésbé látható káros anyag
- állapították meg a kutatók.