Fantasztikus látványt rögzített az Időkép kamerája a Dunakanyarban, és ez felidézett bennem egy szörnyű emléket
Hét- vagy nyolcéves lehettem, amikor „véletlenül” megnéztem John Carpenter 1980-as filmjét, A ködöt.
Nem kellett volna.
Már aznap éjjel arra ébredtem, hogy a szobámban áll egy halott kalóz, és engem bámul vérvörösen világító szemével. Hosszú percekig csak arra tudtam gondolni, hogy ha megmozdulok, észrevesz, és nekem meszeltek. Teljesen leizzadtam a takaró alatt, mire rájöttem, hogy csak a rádiós ébresztőóra fénye világít.
Azóta eltelt több mint harminc év, de a hömpölygő köd látványa mindig ezt az éjszakát idézi fel bennem. Köszönöm, Időkép!