Rendeltem csomagot az interneten. Vagyis nem csomagot, hanem árut, de az árut csomagba teszik, és most az jön felém. Vagyis nem jön, mert magától nem jön, tehát hozzák. Vagyis azt mondják, hogy hozzák, de nem hozzák, hanem alszik vele egy lengyel postás Władysława Jagiełły/DW948 környékén, vagy ki a fasz tudja, hol.

Kezdjük az elején. Rendeltem árut az interneten, nevezetesen a Dr. House című amerikai televíziós dráma összkiadását. 8 évad, 39 Blu-ray lemez, viszonylag kedvező áron, az Amazontól. Azért onnan, mert a Netflix kínálatából eltűnt a sorozat. A Netflix ilyen: ha megszűnik a licencszerződés a jogtulajdonossal, a szóban forgó film vagy sorozat eltűnik a kínálatukból. A Dr. House licencszerződése pont akkor szűnt meg, amikor az 5. évad 2. részét kezdtem nézni. (Próbáltam a friss Designated Survivor-epizódokkal hasonló elégedettséget elérni, de nitrohígító belélegzésével alighanem jobb eredményt értem volna el.)

Ezen a ponton letorrenteztem a teljes sorozatot, kissé idegesen, de egy codec, vagy egy lejátszó, vagy egy plugin, vagy a hidrogén-peroxidba mártogatott habos lófasz tudja, hogy micsoda, de összeakadt, inkompatibilizálódott, elromlott. Ha tableten néztem, akkor vagy nem volt kép, vagy volt hang, de szaggatott a kép, a pécén meg vagy kép volt, vagy hang. Úgy gondoltam, hogy nekem ez nem ér ennyit; mármint nem a sorozat, hanem a lelki nyugalmam; 2017-ben nem fogok primitív célszámítógépek buta lelkével foglalkozni, inkább keresek valami kompatibilis szabványt, pénzért; és ekkor megvásároltam a gyűjteményes kiadást az Amazonon, mert velem nem baszik ki a cloud computing.

Október 19-én adtam le a rendelést. Az automata válaszadási rendszer kiszámolta, hogy a küldeménytovábbítás sokévi átlaga szerint október 26-27-én már át is vehetem a csomagot. Október 26-án kaptam egy értesítést emailben, hogy a csomagom kiszállításra került. De hát mára ígérted, bazmeg, gondoltam kelletlenül, és csak reflexből rányomtam a trackingre, hogy megnézzem, hol tart a csomagom.

Ohó! Hiszen ez még ma ideér! - nyugtáztam elégedetten (hány éves vagy te, fiam? huszonöt? és még hiszel a mesékben?), aztán elhűlten gondoltam bele, hogy ez mit jelenthet: hogy ilyenkor ül valami unott raktáros az angliai Amazonnál, vakargatja a seggét (jó, egyszerre ülni és vakargatni nehéz, de tegyük föl, hogy nagy segge van, ami lelóg a székről, és a lelógó részt vakargatja), aztán egyszer csak felpillant a falra gombostűzött cetlikre, meglátja a rendelésemet, és felvonyít, hogy DE HISZ AZ MA VAN!, az ötórai teájába köpi a currys rizsét, kirohan a raktárba, felkapja a csomagomat, felnyergel egy General Atomics MQ–9 Reaper drónt, behajítja a dobozt, és a drón másfél óra múlva landol a Magyar Posta budaörsi logisztikai központjánál, ahonnan egy UPS futár idehozza a csomagomat egy Kawasaki Ninjával, hajadonfőtt. Miért ne? Ezek mégiscsak angolok; ha le tudták igázni a világot, meg ágyúk elé bírták kötözni a szipolylázadás vezetőit, csak nem okoz nekik gondot egy 8 évados sorozat kikézbesítése?! Kína is egész jól megoldja az efféle manővereket; oké, néha ők is műbőr karóraszíjakat küldenek fejhallgatókábel helyett, de hát egy világbirodalom nem egyik pillanatról a másikra épül (az angoloké meg már meg is szűnt).

Aztán jött a szomorú értesítés (mármint az értesítés csak úgy jött, én voltam szomorú):

Hát jó, megpróbálták; nem zárulhat minden kísérlet sikerrel. Így volt ez az 1956-os forradalommal, Pablo Escobar kolumbiai drogbáró képviselővé választásával vagy Orbán Viktor értelmiségivé válásával is; hát csak nem fogok megsértődni, amiért egy csomagküldő postaszolgálat késik?! Ez inkább szabály, mint kivétel; Moldova György is megírta, hogy a vasutasok azért tartják a menetrendet, hogy legyen mihez képest megállapítani, hogy mennyi a késés. Szóval hazamentem, és néztem a Bojack Horsemant a Netflixen (annak a licencei a Netflixhez tartoznak, szóval ha nem veszik el saját maguktól, akkor valószínűleg végig tudom nézni az utolsó évadot).

De azért kíváncsiságból megnéztem, hogy hol akadt el a küldemény, ki szórt homokot a gépezetbe. És ezt látom:

November kibaszott tizennegyedike, mint kézbesítési határidő? Az mostantól számítva 18 nap!

Hallottak már Mysłowicéről? A lengyelországi Mysłowicéről, a Sziléziai vajdaságban, a Felső-Sziléziai Ipari Körzet központjában? Nem? Nem baj, mert sok hallanivaló nincs rajta, a történethez is csak úgy kapcsolódik, hogy az Amazon szerint ott van a csomagom. De, hogy ne tűnjek egocentrikusnak, elmondom, hogy Mysłowice a szlovák határ közelében fekszik, és a XII. században már létező település volt, legalábbis 1241-ben őket is eléggé szétcsapta a tatárjárás; aztán 1615-ben jött a pestisjárvány, 1945-ben meg a felszabadító Vörös Hadsereg. Ilyen előélettel akár magyar település is lehetnének, de ebben megakadályozza a sok lengyel lakosa, meg az, hogy 380 kilométerre van Magyarországtól.

380 kilométer 18 nap alatt, az napi 21 kilométer. Egy egészséges felnőtt minden további nélkül képes ennyit gyalogolni egy nap alatt. Nincs kétségem, hogy a mysłowicei csomagelosztóban előkerestek egy kedves fazont, valami olyasmi karaktert, mint az öreg orosz paraszt volt A zarándok útjáan, aki elindul egy ilyen road movie-s útra, de nem ám postakocsival vagy biciklivel, hanem gyalog, talán mezítláb is; elhalad délnyugati irányba Wrzosowa felé, Rejánál balra fordul, majd Chrazanowskának veszi az irányt, áttér a nowochrzanowskai útra, Jana Pawła és Jana Kilińskiego kinyitja a tarisznyáját, eszik egy kis kenyeret sóval, Władysława Jagiełły / DW948-nál megáll imádkozni, óvatosan keresztet vet Škultétyho körforgalmánál, Ostrihomská cestánál belép Magyarországra, átballag a Mária Valéria hídon, aztán majd csak ideér az Indexhez a csomagommal, és megnézhetem végre a kurva sorozatot (ha a zarándok útközben meg nem hal lupusban).