Mit csináljon az ember, ha már lassan egy hónapja várja a Nagy Hazatérést?
Van nekem egy gondom, magánügynek tűnhet, de elmondom. Már csak azért is, hátha van egy jó ötletük, mert én mostanra olyan tanácstalan és reményvesztett lettem, mint egy újlipótvárosi Lokál-osztogatásra küldött közmunkás.
Az történt, hogy márciusban vettem egy számítógépet. Vagyis sok részt vásároltam össze a weben – de üzletekkel is rendelkező magyar cégtől, garanciával, számlával, áfával, mindennel –, szakértői (rendszergazda) tanács alapján, azt a sok kicsit a szakértő (rendszergazda) ismerős rakta össze egy egésszé. Hatéves gépet váltott le, gyors volt, jó volt, szép volt. Én meg boldog voltam, mint egyszeri Konzum-részvényes, ha Mészáros Lőrincet tenderezni látja – egészen idén augusztus végéig.
Akkor ugyanis a gépem elkezdett olyan különc módon viselkedni, hogy neves színházi szakemberek azonnal vállfát ragadtak volna. Hol elindult, hol nem, lassú volt, egyes programokból kilépett, néha a kékhalált idéző bootolást produkált, néha folyamatosan tesztelte magát (nem vírus volt, ezt gyorsan kizártuk). Szeptembert végigküzdöttük így, a gép hol jobban ment, hol rosszabbul, mint kis Polski a nagy hegyek között.
Október elején már tarthatatlanul szeszélyes és lassú volt, szakértő ismerős mondta, hogy kapjam elő a garanciát, és irány a szerviz. Ahol megnyugtattak, hogy általában 15 munkanap a garanciális munkavégzés ideje, de „igyekszünk ezt az időt lehetőségeink szerint csökkenteni.” Sajnos az igyekezet hiábavaló volt, lassan már egy hónapja náluk van a fő bajok okozója, a vincseszterem. Vagy valahol: vagy náluk, vagy a beszállítónál, annak szervizében, netán külföldön, a beszállító egy telephelyén. Legalábbis ez derült ki a most kapott válaszból. Pótvinyót nem kapok, a gépemet használni nem tudom, de a rendszergazda ismerősöm legalább néha leporolja.
Én meg most nem tudom, mitévő legyek (ha van ötlete, írja meg, nyilván a végső megoldás egy új vinyó lesz), és közben így érzem magam. Ugye megértik, miért?