Aki látott már a köztévén sportközvetítést, annak biztosan ismerős Berkesi Judit, aki a meccsek szünetében vagy után szokott interjúzni sportolókkal, edzőkkel. A Nemzeti Sport szombaton egy vele készült interjúban csodálkozott rá, hogy 2017-ben ebben a szerepkörben már nők is dolgoznak.
Azt most hagyjuk, hogy mondjuk az amerikai sportadókon legalább annyi nő dolgozik sideline riporterként, mint férfi, sokkal dermesztőbb, hogy mennyire ostobán szexista kérdéseket sikerült feltenni. Az interjú eleve így indít:
– Pontosan milyen poszton játszott?
– Szűrő voltam.
– Emlékeim szerint a hölgyekkel folytatott beszélgetésekben inkább a tésztaszűrő került szóba, de látom a tendenciát a női futball fejlődésével kapcsolatban. Jóllehet szenvedélyes kapcsolat fűz a futballhoz és a nőkhöz is. De külön...
– Sajnálom, hogy így gondolja, mert egyre több tehetséges lány futballozik Magyarországon is.
Ezután azzal folytatódik a beszélgetés, hogy milyen nehéz elképzelni sportfelszerelésben, mert hát a képernyőn olyan csinos (mellette képaláírás: Szeretné, ha a sportriportert látnák benne – ez nem mindig könnyű), aztán szó esik arról, hogy a férfi sportolók mennyire nyomulósak, de azt hiszem, ez a mélypont:
Úgy gondolja, önt komolyan veszik a magyar futballedzők, amikor odaáll egy vesztes bajnoki meccs után és a tolódásról, a lescsapdáról, a követő emberfogásról kérdezi őket?
Vagy nem is tudom, inkább ez?
Annyi szép munka van, énekelhetne bárban, dolgozhatna szövőgyárban, működtethetne körhintát, de ön inkább megmártózik a futball világában.
A kamaszos hangulatú kérdezgetés ott teljesedik ki, amikor arról faggatják, hogy a párja szokott-e féltékenykedni, amiért férfi sportolókkal dolgozik, de aztán az utolsó két kérdésnél kibukik az emberből egy hangos miafasztolvasok:
– És arról tud, hogy Claude Makelele elkérte az ön telefonszámát?
– Na, ezt meg honnan tudja?
– Téma volt a szerkesztőségben, de valamennyien arra tippeltünk, hogy a korábbi francia klasszisjátékos szigorúan szakmai alapon érdeklődött...