Semmi, semmi, csak a szokásos: eltűnt a csomagom a postán
Még október volt, napsütés, amikor rendeltem néhány pólót, de jó is lesz majd karácsonyi ajándéknak, gondoltam naív módon. Azóta már a hó is leesett, a pólók sehol, írtam hát az amerikaiaknak, hátha tudják, mi a helyzet. Fél órán belül válaszoltak is, kissé aggódtak, 5 hét alatt már rég meg kellett volna érkezni a csomagnak. Érdeklődjek a helyi postán, ezt tanácsolták.
A Magyar Posta weboldalán teljesen elveszve végül telefonon kértem segítséget. A telefonos ügyfélszolgálaton némi kapcsolgatás után a címem alapján a Városmajor utcai postára irányítottak, menjek oda személyesen, ők az illetékesek.
A Városmajor utcai postán aztán némi sorbanállás után közölték, hogy inkább a Batthyány utcai postán érdeklődjek személyesen, mert ott illetékesek a pakkommal kapcsolatban. Ami azért is remek, mert ott már délután fél négykor bezárják az ajtót, és elmennek a tarkaf haza. Mondjuk még mindig jobb, mint a Fő utcai posta, ami a Posta honlapja szerint ugyan nem létezik, pedig de, voltam már ott, még irigykedtem is a nyitva tartásukra, nyolctól délig, aztán helló. Mondjuk legalább nincs gond az ebédszünet beosztásával.
Szóval másnap irány a Batthyány utcai posta, ahol a csomagomról semmit nem tudtak, de azt a tanácsot adták, próbálkozzam online, amit egy űrlap segítségével meg is tettem. Az amerikaiak közben naponta érdeklődtek, mi a helyzet. Végül három nap után meg is érkezett a posta válasza:
A küldemény esetleges megérkezéséről a helyi kézbesítő postán javasoljuk érdeklődni.
Már épp arra gondoltam, hogy fel kéne hívnom őket telefonon, melyik az ügyben illetékes posta, de szerencsére nem keveredtem bele egy végtelen ciklusba, mert a pólósok felajánlották, elküldik a rendelést ingyen újra, vagy válasszak mást, vagy pedig visszautalják a 80 dolláromat.
De hogy ezt miért nem a Magyar Posta ajánlotta fel, azt mindenkinek a saját fantáziájára bízom, és most pedig elküldetem azokat a pólókat Olaszországba, oda úgyis gyakrabban járok, mint hozzánk a postás, ciao tutti.