Hát ezért van óraátállítás
Kegyetlen dolog a tél, ilyenkor az északi féltekén hamarabb sötétedik, ez már csak így van, ha az embernek egy olyan bolygón kell leélnie az életét, amelynek a nap körüli keringési síkjára nem merőleges a forgástengelye. (Van forgástengely tekintetében vacakabb hely is, kérdezzék meg az Uránusz bolygó lakóit.)
És ezt a délutáni sötétedés dolgot csak fokozzuk azzal, hogy télen az órát visszaállítjuk egy teljes órával, így aztán még szomorúbb az átlagos januári délután. Fel is vetette pár hónapja a Jobbik, hogy szakítsunk ezzel a butasággal és meg se álljunk a kelet-európai időzónáig – vagyis a nyári időszámításig – és maradjunk benne télen-nyáron! Igaz, hogy a nyári óraátállítás a pár évtizedes találmány, nem pedig a téli, vagyis ez az időzóna (UTC+1) az alaphelyzet.
A helyzetet azonban némiképp árnyalja, hogy télen nem egyszerűen előbb sötétedik, hanem később is világosodik. Amikor a nyári időszámításról átállunk a télire, akkor épp az történik, hogy a nap állását tekintve egy órával később kezdjük a napot – tehát a természettől elszakadt ember világát épphogy igyekszünk ezzel is a lehetőségekhez mérten a naphoz, cirkadiánritmushoz, meg az ésszerűséghez igazítani.
Az eredmény ugyanaz, mintha örökké a nyári időszámításban – vagyis az UTC+2-es időzónában – lennénk, de október és március között 9-kor kezdődne az iskola, és általában minden munkaidőbeosztás egy órával későbbre tolódna. Ez elég bonyolult volna, sokkal egyszerűbb az óraátállítással korrigálni.
Ha a nyári időszámítást tennénk állandóvá, akkor azzal szembesülnénk, hogy később is világosodik. Iskolakezdéskor január 12-én például még altatóan sötét ég és villanyfény volna az utcákon – iskolába, munkába induláskor meg pláne –, de a téli időszámításnak hála helyette nyolckor már nappali világosság van – oké, a borús időtől egyik időzóna sem ment meg minket.
