A San Diegó-i Vila volt a világ egyik legidősebb élő gorillája.
A csütörtökön elpusztult állat októberben lett 60 éves, ami elég szép kor, hiszen az amúgy is erősen veszélyeztetett gorillák általában 35-40 évig szoktak csak élni. Az idős állatot a kora miatt már egy sor nyavalya gyötörte, többek között az ízületei is begyulladtak.
Fotó: Ken Bohn / San Diego Zoo Safari Park
Vila 1957-ben született Kongóban, két évvel később került a San Diegó-i állatkertbe, majd 1975-ben a helyi szafari parkba. Öt generációnyi gorilla felnevelésében vett részt.
Lovas Rozi és férje, Horváth János Antal kisfia, Misa 2020. májusában, kislányuk, Izabella pedig 2022. februárjában született meg. A házaspár nemrég arról mesélt, hogy eddig várniuk kellett arra, hogy két gyermekük együtt tudjon játszani, azóta viszont nagyon összenőtt a két kicsi, Misa pedig remekel nagy testvérként. Most a színésznő a Meglepetés magazinnak adott interjújában az anyaságról mesélt, valamint arról, hogy hogyan tudja összeegyeztetni a magánéletét és a munkáját szülőként.
Bár lényeges számomra a szakmai kiteljesedés, elsősorban édesanya vagyok, a családi összhang és a harmónia megteremtése a legfontosabb. Mindig a gyerekeket tartjuk szem előtt és zsonglőrködünk a feladatok között. Amelyek kevésbé fontosak, azokra nemet mondunk, arra koncentrálunk, amelyek inspirálnak és hozzáadnak valamit az életünkhöz. Ha sikerül megteremtenünk az egyensúlyt, az egy jó állapot, de nem könnyű, néha picit túl van feszítve a húr.
– magyarázta Lovas, aki egyébként az átgondolt tervezés híve, ezért férjével megszoktak beszélni mindent, figyelve mindegyikük igényére.
Mint mondta, az idő fogalma teljesen más jelentéssel bír, már minden a gyerekeikről szól, könnyebben mond nemet egy-egy feladatra, és szigorúbban is rangsorol. Ugyanakkor a színésznő jövőképe is átrendeződött: „minden más értelmet nyert, beleértve az aprónak tűnő részleteket is. Már tudatosabb szintre emelkedtek a mit eszünk és hova megyünk kérdésekre adott válaszok.”
Lovas arról is beszélt a lapnak, hogy hamar megmutatkozott, hogy a gyerekei mennyire különböző egyéniségek, viszont nagyon jó testvérek.
Misa és Iza szerencsére hamar összeértek, már tudnak együtt játszani, összetartóak, sőt már ellenünk is kötnek szövetséget. Másfajta egyéniségek, ugyanakkor abban is hiszek, hogy mivel szeretetteljes közegben élnek, a példák által tanulnak. Áldásnak tartom, hogy megélhetjük a többgenerációs összetartozást. A gyerekeink megtapasztalhatják, hogy mindenhol szeretetben és odafigyelésben van részük, amely majd az alapvető motor lesz a személyiségükben.