Összetöri, megrágja, kiköpi és szétszaggatja a szíved Nigel, az új-zélandi madár tragikus élete
Miért vagyok magányos? Ennyi ember van körülöttem, mégis egyedül vagyok. Van bárki, akit érdekel, hogy mi lesz velem?
Mindenkinek van olyan pont az életében, amikor ilyen kérdések gyötrik. Kérdések, amelyekre sosincs válasz. Van, akinek szinte csak ilyen kérdésekből áll az élete. Utóbbiak közé tartozik Nigel, az új-zélandi morusmadár, aki a Mana nevű lakatlan szigeten élt – egyedül. A Washington Post "a világ legmagányosabb madara" címmel írt Nigelről.
Volt idő, amikor a szigetet Nigel sem kereste fel. Ekkor kutatók kihelyeztek 80 darab madárszobrot, hogy azokkal odacsalják a Mana szigetre a valódi madarakat, hogy azok újból letelepedjenek ott és benépesítsék a szigetet.
Nigel volt az egyetlen madár, akit sikerült megvezetni a madárszobrokkal.
A kutatók megfigyelték, hogy Nigel kifejezetten kötődni kezdett egy szoborhoz. Szerette az álmadarat.
Pénteken Nigel elpusztult.
Méghozzá amellett a betonmadár mellett, aki mellett az életét leélte. Akiért odavolt, és aki mindig hideg volt, ha hozzábújt. Aki sosem reagált Nigelre, bármivel is próbálta felhívni magára a figyelmet.