Az egykori Soros-bérenc Soros-ösztöndíjas Orbán Viktor vezette Fidesz láthatóan minden energiáját felemészti, hogy leleplezze ennek a hitvány és álnok és tudjukmilyen pénzembernek a törekvését, hogy Magyarország nemzettestének hulláján keresztül Európára meneteltesse a multikulturalizmus fenevadát, a még letelepedési kötvényért sem fizető illegálbevándolókat.
De hiába minden erre költött pénz, idő és elszántság – ami mellett, mindenki megértheti, hogy az oktatásra, az egészségügyre, az elhanyagolt úthálózatra vagy a leszakadó térségek felzáróztatására nem jut, örülhetünk, hogy legalább stadionokra igen –, Soros szívóságát nem könnyű megtörni, hiszen más dolga sincs, mint velünk szívózni (legutóbb már Ugandát is elénk helyeztette egy listán, csak hogy nekünk jobban fájjon).
Az Index viszont, ahol tud, segít, én legalábbis mindenképpen. Ezért összeállítottam egy listát azokból a kínokból, fájdalmakból és gyötrelmekből, amik azóta értek úgy személyemben engem, mint a nemzet egészének sarjadó virágát, mióta ez a Soros közzétette tervét a Magyar Dicsőséges Menetelésének Megtörése témájában.
Az első, és legfájóbb ponttal kezdem, természetesen. A futball.
Mióta megjelent a Soros-terv, a magyar válogatott sporttörténelmi vereségeket szenved, kikaptunk Luxemburgtól és Andorrától is, ráadásul egy éven belül. Hiába épülnek az akadémiák és a stadionok, hiába dől a taó-pénz, ahová Soros keze beavászkodja magát, ott nem lehet sikereket elérni. A magyar futballt telepakoltatta gazdasági bevándorlókkal, még a Orbán szívszerelmét, a felcsúti focit is, és ennek itt az eredménye.
De hagyjuk is a siránkozást, nézzük még egyszer a puszta tényt:
A Soros-terv előtt Luxemburgtól és Andorrától elszenvedett vereségek száma:
0
A Soros-terv óta Luxemburgtól és Andorrától elszenvedett vereségek száma:
2
Ki a hibás? Egyértelmű.
