Este nem volt szex, csak a kínos csend - olvasóink mesélnek a Szürke/Sötét/Szabadság ötven árnyalatáról
Egy hete írtunk egy felhívást, amiben arra voltunk kíváncsiak, hogy miért szenvedte végig egy csomó olvasónk a Szabadság ötven árnyalatát (vagy annak előző részeit). A regényadaptációkat nagyon sokan megnézték Magyarországon, miközben mindegyik film több sebből vérzik, mint Anastasia egy, a vörös szobában töltött este után.
Rengeteg levelet kaptunk, amit ezúton is köszönünk: a levelek szinte mind igazolták a végigszenvedés-elméletet, és most ezeket a válaszokat össze is foglaljuk.
Általános vélemény, hogy a könyvet szerették, ezért nézték meg a filmet is.
A legtöbben a kíváncsiság miatt nézték meg (ha már ennyit beszélnek róla, biztos érdekes), aztán persze csalódtak, de volt, aki igyekezte megmagyarázni, miért is rajonghatnak iránta mások:
"Akármennyire szar is a film (trilógia), a női karakter helyzetébe rengeteg asszony/nő/csitri bele tudja képzelni magát. Átlagos körülmények között élő nő, átlagos igényekkel, aki minden szart elfogad egy palitól, nulla a büszkesége és az önbizalma, továbbá azt gondolja hogy ennél úgysincs jobb (ki lenne jobb egy kockás hasú, vérgazdag, perverz harmincastól?)."
Gyakori az is, hogy férfiak a barátnőjük miatt nézték meg a filmeket. Ezek közül egy apró győzelem volt az, amikor olvasónknak se a jegyet, se a rágcsálnivalót nem kellett kifizetnie, de ennek egy tragikusabb változata az, amikor egyik olvasónk kicsit elaludt a filmen, aztán hangosan kinevette, cserébe megkapta a büntetését:
ESTE NEM VOLT SZEX, CSAK A KíNOS CSEND.
Egy Németországban dolgozó olvasónk nem is érti, hogy a kolléganői miért vannak oda érte:
"Nem diplomás egyik említett kollegina sem, de azért ezt a fajta sekélyességet nem néztem volna ki belölük. (...) Ez van, hanyatlik a nyugat, na."
Egy női olvasónk egy csajos este keretében nézte végig a barátnőivel, de egyáltalán nem érti, hogy miért is lett ez a film nőknek szóló filmként elkönyvelve: "ez a 90 perc olyan erkölcsi tanulságokat tartogat számunkra, mint hogyha az ember lánya ki akarja fogni a szexi milliárdos pasit, nincs más dolga, mint feladni AZ ÉLETÉT, és mindent úgy csinálni, ahogy élete párja kéri tőle."
Egy másik olvasónk elsőként egy félig megírt, furcsa karakterekkel befejeződő levelet küldött el, mert a macskája ráfeküdt a billentyűzetre (nem vicc!). Ő eleve a férfi színész, Jamie Dorman kezdte el nézni a filmeket, de az első rész után már szinte kötelességből szenvedte végig a másik két részt. A könyvekkel és az íróval kapcsolatban pedig líraian fogalmazott:
"Megadtam neki az esélyt, hogy elkápráztasson, hogy elvigyen olyan helyekre a képzelet birodalmában, ahol nem jártam még, a vörös szobába, ahol a gyönyör lakozik. De nem élt vele. Vibrátor helyett vécékefét kaptam a vaginámba. Kikötözés helyett felakasztás lett a jussom."
És akkor nézzünk pár rövidebb tanulságot:
- egyik olvasónk tapasztalata az, hogy "Mi, férfiak nem azért szenvedtünk végig a 3 borzalmas részt, mert próbáltuk átélni Mr Grey helyzetét, hanem mert mozi utáni estét vártuk, amikor párunk még a film hatása alatt próbál valami újat kipróbálni"
- volt, aki azon szomorkodott, hogy ez a film sehol sem volt egy 9 és 1/2 héthez képest, mert egy csöpögős romantikus film lett végül
- volt, aki hosszan leírta a film borzasztó tanulságait, mint például "A házasságban semmiképp ne kommunikáljatok! Intézzétek el szexszel, annak megvonásával és más kicsinyes bosszúkkal"
- voltak, akik bűnös élvezetként nézték meg (ahogy pl egyesek a Sharknado-filmeket szokták), de olyan is volt, aki nem volt hajlandó megnézni, csak elolvasni, ami mindjuk kifejezetten vécézés közben tett, vagy épp egy vonaton, hangosan káromkodva
- volt, aki az első után megfogadta, hogy nem nézi meg a másodikat, aztán ugyanazzal a társasággal mégis csak beült a második részre, hogy azt is végigszenvedje
- egyik olvasónk azért nézte meg, mert apósa mondta neki, hogy "látott egy szexfilmet, de azok nem olyan, mint régen" - ez volt a Szabadság ötven árnyalata, ezután gondolta, megnézi, mi izgatja az apóst.
Viszont volt, aki szerette a sorozatot, elsősorban a könyvek miatt. Ő ezt írta róla: "Ez a két ember minden körülmény ellenére talál úgy egymásra, hogy egymás nélkül semminek érzik magukat. Ezt a fajta erős kötődést sokan sosem élik meg szerelmi vagy házastársi kapcsolataikban. Szerencsés, aki így tud szeretni és akit így szeretnek."
És végül egy egész komoly vallomás egy női olvasónktól, aki az elsőt kíváncsiságból megnézte, a másodikat már nem akarta, a harmadikat pedig nem is tudja, mert "azóta volt részem egy ilyen kapcsolatban és a félelemtől, hogy azt kell látnom másoknak ez tetszik illetve azt gondolják, hogy ez milyen klassz dolog, mert így adják elő, na ezért nem merek elmenni! Aki tényleg szadista, azzal nem lehet ilyen cuki tejszínhabos sztorit varázsolni a vászonra. Az eleje szuper, de nem lesz belőle ilyen kezesbárány a valóságban, mint ebből a srácból."