Diána
10 °C
17 °C
Index - In English In English Eng
Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Ahogy korábban írtunk róla, a kínai pártállam messze nem olyan monolitikus, mint amilyennek bírálói gyakran beállítják, és bár a nyugatinál szűkebb keretek között, de ott is folyik vita a nemzet sorskérdéseiről

    Ennek jelét adta a minap Hu Hszi-csin, a Kínai Kommunista Párt egyik szócsöve, az angol nyelven Global Times címmel publikált, a kínai külpolitika szellemi megtámogatásában utazó lap főszerkesztője. Bár Hu általában az Egyesült Államok bűneiről, a Nyugat kétszínűségéről és Kína világbékéért tett törekvéseiről szokott írni a Twitteren és a kínai Weibo mikroblogplatformon, szerdán a Bloomberg által lementett kép alapján arról posztolt, hogy miután közeleg a Kínai Népköztársaság megalapításának évfordulója, a hatóságok kicsit feljebb tekerték az internet kontrollját, és emiatt nagyon nehézzé vált "a külső internet" elérése. Ez szerinte kicsit túlzás, és a kutatói munkát, a kommunikációt és ezáltal a nemzeti érdeket is szolgálná, ha könnyebben hozzá lehetne férni a "külső" nethez Kínában.

    Kínában elég erősen korlátozzák a neten hozzáférhető tartalmakat: a nagy tűzfalnak csúfolt tartalomszabályozó rendszer mögül a világ ezer leglátogatottabb honlapjának több mint 10 százaléka nem érhető el, és a cenzorok a belföldi oldalakról is hajlamosak gyorsan lekapkodni a párt és a rendszer érdekeit sértő kontentet. Ugyanakkor a megfelelően fontos emberek és cégek számára egyébként pont a Hu által idézett célok miatt engedélyezett a szűretlen internet VPN-en keresztül való elérésére, és békeidőben a hatóságok a nem fontos emberek illegális VPN-használatát is meg szokták tűrni (bár egyre kevésbé). Viszont a nagy ünnepek és kényes évfordulók idején keményebben ráállnak a net vegzálására, megelőzvén, hogy bárki a párttal és a rendszerrel szembeni agitációra használja az alkalmakat. A nagy odacsapás farvizén pedig a kiváltságosok és ügyesek különleges hozzáférése is hajlamos akadozni vagy időlegesen megszakadni.

    Ahogy Hu is utal rá, ez a helyzet még az ő munkáját is hátráltatja, és valóban nehéz elképzelni, hogy hogyan tudnak minőségi munkát végezni és informált döntéseket hozni a kínai befektetők, pénzügyi döntéshozók, kutatók vagy akár a külvilág savazásával megbízott (és ehhez a külvilág álláspontját megismerni kénytelen) újságírók, ha nem férhetnek hozzá a legmegbízhatóbb üzleti adatszolgáltatókhoz és a nyugati politikai sajtó prominensebb részeihez. Hiszen a közgazdaságtan egy régi alapvetése, hogy aki kevesebb információval rendelkezik, az hátrányban van.

    Az ellenérv, hogy a rendszer stabilitása mindennél fontosabb; a netes protekcionizmus miatt pedig a kínaiak a Google és Facebook helyett belföldi alternatívákat használnak, aminek köszönhetően hatalmas belső IT-szolgáltatási szektort tudott kiépíteni az ország, és nem került amerikai cégek függésébe. (Utóbbi kapcsán egyébként érdekes, hogy a Huawei amerikai kitiltásának ügyében a jelek szerint kevésbé tetszik ez az elv a kínaiaknak, de ez már messzebb vezet.)    

    Az viszont nem derült ki, hogy hogy áll az ezzel kapcsolatos vita: Hu nem sokkal később törölte posztját, miután hiába a rendszer belsős ismerője, láthatóan kicsit elragadtatta magát azt illetően, hogy a vita keretei mennyire tágak. 

  • Ismerik az Időbevándorlók című norvég sorozatot az HBO-n, amiben váratlanul kőkorszaki, viking és XVIII. századi emberek tűnnek fel a fjordokban, és fogalmuk sincs, hogyan kerültek a XXI. századba? Ha igen, érteni fogják, miért jutott eszembe ez a hasonlat az Ivan & The Parazol kapcsán.

    Az ország egyik legszerethetőbb zenekara ugyanis pont ilyen időbevándorló. A 60-70-es évek rockzenéjét játszó banda, élén a fiatal Mick Jagger-klón Vitáris Ivánnal olyan érzést vált ki belőlem, mintha valami gigantikus féregjáratba kerültem volna. Minél többet hallgatom és nézem, annál kevésbé értem, hogy mit keresnek ők 2019-ben, és mi miért rajongunk értük ma.

    De lehet, hogy október 10-én ez is kiderül, ugyanis a Margó Irodalmi Fesztiválon többek között Vitáris Ivánt is kifaggatják arról, hogy vajon az Úton vagy a Harry Potter volt-e nagyobb hatással rá. Ráadásul a beszélgetés után az Ivan & The Parazol koncertet is ad a Várkert Bazárban, ahol a szervezők kérésére képzeletbeli könyvtárukról is mesélnek majd.

    Addig is, ha bárki megtalálja a megfejtést mondjuk az Index velük készült podcastjében, vagy a nálunk debütált Exotic Post Traumatic hallgatása közben, léci, írja meg nekem.

  • A Garfield-képregények talán a világ legértelmetlenebb dolgai, a mai napig stabilan ontja őket valami eldugott mesterséges intelligencia ( a mainstreamebb nézetek szerint egy Jim Davis nevű ember), de valójában még senkinek nem sikerült rájönni, hogy milyen célt szolgálnak. Ennek ellenére a három panelból álló kis képregények a szórakoztató napilapok stabil vendégei a keresztrejtvények mellett.

    El kell ismernem, hogy gyerekkoromban IMÁDTAM Garfieldot, mégis nehezen tudnám elmondani, hogy miről is szólnak valójában. Valami ilyesmi: adott egy elkeseredett incel*, aki a kutyájával és a macskájával ék, utóbbi fő táplálékforrása valamiért a kávé és a lasagne. Mégis lehet benne valami, hiszen az emberek imádják Garfieldot. (*Egy nálam járatosabb Garfield-szakértő kolléga szerint Jon 2006-ban összejött az állatorvosával, akit előtte éveken át üldözött a szerelmével, szóval nem tekinthető incelnek.)

    A legtöbbekben valószínűleg egy határozott kép él arról, hogy hogyan is néz ki Garfield (és remélhetőleg nem a mozifilmek torz paródiája), de valójában a kövér macska számos ráncfelvarráson átesett az évek folyamán, és a karakterek is csiszolódtak.

    Itt egy igazi ritkaság 1976-ból, a képregény ekkor még "Jon" néven futott, és a főszereplője egy képregényrajzoló volt. A Garfield igazi sikere csak néhány évre rá következett, amikor a képregényt átnevezték Garfieldra, és a dizájn is már kicsit jobban hasonlított a modern Garfieldhoz. 

    Szerző: Jim Davis
    Szerző: Jim Davis
  • A Brazíliavárostól 20 kilométerre délkeletre lévő Jardim Mangueiral közelében lévő szavannán is tűz van, írja az MTI.

    A brazil szavannának nevezett területen az esőerdőkhöz hasonlóan hihetetlen gyorsan ég le minden, a tűzoltók hiába próbálják megakadályozni a lángok továbbterjedését. Ezek a szerencsétlen baglyok meg hiába keresik egykori otthonukat:

    A Brazil Űrkutatási Intézet (INPE) szerint az idén már 6404,4 négyzetkilométer esőerdő pusztult el Brazíliában, csaknem kétszer annyi, mint a múlt év hasonló időszakában.