Itt vannak a mumusok, és mi nem tehetünk semmit
A kormányzati propaganda egyik fő célja, hogy a választók rettegjenek valakitől, valamitől. Brüsszeltől, Sorostól, az ENSZ-től, vagy a migránsoktól. Minél inkább fél a polgár, annál könnyebben lehet előtte a megmentő szerepében tetszelegni, így elnyerve a bizalmát, és persze a szavazatát. A nyomás fenntartásához persze egyre harciasabb, háborúsabb hangnemre van szükség, hogy csak Orbán legutóbbi nagy beszédéből idézzek néhány mondatot:
- Ez a mi életünk, küzdeni fogunk érte a végsőkig
- nem adjuk fel soha
- csak Magyarország megvédésére fordítsuk az erőnket
- egységben az erő
- egy a tábor, egy a zászló,
- mindenkire szükségünk van
- magasba a zászlókat
- menjetek és harcoljatok
- fel győzelemre!
Minden kisgyermekes szülő tudja, hogy a félelmet legjobban az ismeretlen táplálja, ha a gyerek attól retteg a sötétben, hogy hátha van valami az ágy alatt, odafekhetünk mellé, és mondogathatjuk, hogy
iszonyú dolgok vannak odalenn, de nem kell félni, apa megvéd, persze csak ha jó leszel!
De a pszichológusok szerint ez leginkább csak az élethosszig tartó frusztráció kialakulásához vezet, a félelem elűzéséhez sokkal jobb, ha simán felkapcsoljuk a villanyt és a gyerekkel együtt benézve az ágy alá láthatjuk: nincs is ott senki.
A folyamatos rettegésre okot adó migráns szó jelentése is átalakult, az eredetileg egy másik országból betelepülő emberből a kormányközeli sajtó segítségével egy sötét bőrű, arctalan, veszélyes, rossz ember lett. Volt már erre szavunk régebben is: a mumus. Mumusnak hívták a magyar néphiedelemben a gyerekeket ijesztgető láthatatlan lényt, aki igazából mindenki számára a saját félelmeit testesítette meg. És most ennek tudatában nézzük meg az Origo híreit, a migráns szót mumusra cserélve: