Milyen kórházban készülhettek a képeink?
Vagyis nem is a miénk, hanem Nórié, aki nemrég küldte őket, egy reggeli és egy ebéd fotóját. Bár a magyar egészségügy világszínvonalú, ezek a képek mégsem itthon készültek, mivel Nóri innen bő kétezer kilométerre él.
Kérlek szépen ez egy vidéki szicíliai közkórház
– írta a képeket kísérő levelében. Ahol egyébként EU-s tb-kártyával minden ellátást ingyen kapott – bónuszban a műtét után egy kisebb földrengést is –, igaz, a hely néhány elemében emlékeztet a magyar viszonyokra. Például az osztály ajtaján, aminek zárva kellene lennie, „ki van írva, hogy senki ne zárja be az ajtót, mert elhagytuk a kulcsot”, illetve a műtétjét megelőző altatás közben olasz slágerek üvöltöttek a műtőben, köztük a „Sosem alszom el” kezdetű örökzöld.
Ja, egyébként a menüben ilyenek vannak, hogy pestós gnocchi, sült pulyka, zöldség, gyümölcs és teljes kiőrlésű kenyér, vagy meleg focaccia sonkával és olvasztott sajttal, rakott krumplipüré, csőben sült articsóka, gyümölcs. De az egészségügyi ellátórendszer Nagy Levin-féle ismertetését fejezzük be egy Nórától származó idézettel a nehézségekről:
elég abszurd dolog rosszul lenni egy kórházban, mert telezabáltad magad a diétás koszttal.