Ilona
17 °C
32 °C
Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Az orosz elnök szombaton az osztrák külügyminiszter esküvőjére ugrott be egy táncra, amiről eszembe jutott az az évről-évre egyre szürreálisabbá váló jelenet, amikor Putyin 2007 nyarán azzal a Gyurcsány Ferenccel együtt járta a csárdást, aki azóta az orosz befolyás ádáz ellensége lett.

    "[Az orosz elnök] a lépéseket saját elmondása szerint Gyurcsány Ferenctől igyekezett ellesni"

    – mondta 11 évvel ezelőtt a köztévé riportere.

    Névtelen.png

    A beszámolót valamiért nem lehet beágyazni ide, de a Nemzeti Audiovizuális Archívum oldalára átkattintva meg lehet nézni.

  • Celeste Ayala argentin rendőrnő épp az egyik kórházban teljesített szolgálatot, amikor meghallotta egy csecsemő sírását. Kiderült, a kisfiút hat testvére mellől hozták el, mert édesanyja nem tudna megfelelően ellátni, a mentők alultápláltság miatt szállították kórházba. Az ápolóknak, orvosoknak azonban annyi munkájuk volt, hogy nem tudták azonnal megetetni az éhes, síró babát.

    A rendőr ekkor úgy döntött, saját kezébe veszi a dolgokat, és miután engedélyt kapott az orvosoktól, magához emelte az ismeretlen kisfiút, majd szoptatni kezdte.

    Láttam, hogy éhes, mert már a kezét tömködte a szájába, így megkérdeztem, hogy megszoptathatom-e. Szomorú pillanat volt, összetörte a szívem, hogy ilyen állapotban kellett látnom a babát, a társadalomnak figyelmesebbnek kellene lennie a gyerekekkel, ilyen dolgoknak nem lenne szabad történniük

    – nyilatkozta a rendőrnő a helyi lapoknak. A gyerek a szoptatás után hamar lenyugodott.

    Celeste kollégája, Marcos Heredia rendőr szerint a kórház dolgozói a szoptatás előtt hangosan koszosnak és büdösnek nevezték a babát, ám a rendőrnőt ez sem zavarta.

    A történetet és a szoptatásról készült képet a rendőrnő kollégája töltötte fel az internetre, az eredeti poszt már 100 ezer megosztásnál jár.

    „Meg akarom osztani a világgal a szeretetteli cselekedetet, amit ma ezért a kisbabáért tettél, akit nem ismersz, és mégis hezitálás nélkül, anyaként gondoskodtál róla. Nem érdekelt, hogy koszos-e vagy sem, hiába nevezte annak a kórházi személyzet. Szép munka, partner" – írta a kép fölé. (Sun)

  • Érdekes konstrukcióba botlottam az Arm the Armour fegyverblogon:

    egy 45-ös Colttal keresztezett lovassági szablyába

    A modern hadseregek nehezen szabadultak meg az évezredeken át A Fegyvernek számító kardtól, különösen az I. világháború elején még valamiért használható fegyvernemnek tartott lovasságban. Csakhogy közben a kard helyett a pisztolyok váltak a legfontosabb közelharcfegyverré, úgyhogy az amerikai hadsereg Rock Island Arsenal fegyverműhelye kísérleti jelleggel összeforrasztotta a múlt és a jövő oldalfegyverét: egy 1911-es mintájú Coltot ráforrasztottak egy újgenerációs (a hagyományos ívelt helyett a döfésre jobban alkalmas egyenes pengéjű) szablya markolatára, sőt, a célzás megkönnyítése végett még egy kihúzható válltámasszal is ellátták. 

    tumblr pc8c4rCAF61u442p8o3 1280
  • Jómagam is hallottam már olyan esetekről, amikor az ember egy-egy vigadozós éjszaka után térdig érő sörszagban ébred, és úgy érzi magát, mintha minden egyes sejtje szeretne kirobbanni a szervezetéből. Jobb esetben ilyenkor van annyi ereje és lélekjelenléte – vagy bátorsága –, hogy előveszi a telefonját, megnézni, milyen és hány sms-, Messenger-, Hangouts-, Viber-, Telegram-, Whatsapp-üzenettel (nem kívánt törlendő) hány kollégájánál, főnökénél, jelenlegi vagy volt vagy kiszemelt szerelménél, szeretőjénél sikerült magát a sárga (vörös, fehér, rozé) földig aláznia.

    Mondom, hallottam ilyenről. Meg tévében is láttam. Rettenetes érzés lehet. (Ha valakinek van hasonló története, ami nem vele, hanem nyilván egy ismerősével esett meg, írjon bátran, ki előtt és hogyan sikerült megszégyenülnie az ismerősnek, a legjobbakat megírom.)

    Nos, az alábbi kétrészes történet szereplőjével, ha nem is a virtuális térben, hanem IRL, vagyis a való világban. Ami amúgy talán még rosszabb is. Hogy pontosan mi volt a másnap szörnyen kínos viselkedés, azt nem tudjuk, csak azt, amit korábban meg is írtam, hogy a lakóközössége keresetlen szavakkal hozta tudomására, hogy illetlenül viselkedett.

    Hősünk azonban nem azért lett a hősünk, mert hozzánk, gyarló halandókhoz hasonlóan a névtelenség homályába bújva, egy csöndes, sötét sarokban próbálta volna elsunnyogni a dolgot. Hanem kiállt a közösség elé, és úgy szórta a hamut a fejére, mint szódás a dohányzásügyi miniszteri biztosát. Íme, a válasz (szintén a Pesti cetli oldaláról):

    elvesztettem