új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • A legjobb dolog a fotózásban, azt a pillanatot megélni, amikor állunk az események középpontjában, eloszlik körülöttünk a füst, és tisztán látni, hogy mit kell csinálni: meg kell nyomni a gombot, mert a tökéletes kép pont ott van előttünk.

    Ilyesmi történt a Reuters fotósával Gázában, amikor a napokban fellobbant palesztin tüntetéseket tudósította. Égő gumiabroncsok füstjében követett egy csapat tüntetőt a demonstráció élén, miközben körülöttük könnygáz-gránátok és levegőbe lőtt éles lőszerek cikáztak, a tüntetők pedig kövekkel és csúzlikkal viszonozták a rendfenntartó erők tüzét. Háromszáz méterre álltak csupán a határkerítéstől, amikor a sűrű füst felszállt, és ott találta magát az integető tüntetők között, akik egymást buzdították épp a rohamra.

    És, hogy miért festményszerű ez a kép? Tegyék csak egymás mellé Eugène Delacroix híres képével a francia forradalomról!

    Jár a képért a véletlen reneszánsz plecsni.

  • Egészen biztos vagyok benne, hogy nincs baj a térlátásommal, mégis, okoz némi fejtörést kiigazodni ezen a képen:

    Egy kicsit olyan, mintha az ügyetlen festő egyetlen síkba akart volna belezsúfolni mindent, és mintha a lány egyenesen egy vízesésbe úszna épp bele, miközben az alatta (felette) napozó turisták a függőleges sziklafalon fekve pihennének. Arról nem is beszélve, hogy hova folyik ki oldalra a víz a képből. 

    Simán jár a véletlen reneszánsz plecsni az ügyes fotósnak!

  • Nem értek a rögbihez, de így is elgondolkodtató, hogy miért ez a nagy dulakodás, ha egyszer a labda a játékosok felett száll el a levegőben. Azt tippelném, hogy balra a fehér mezes játékos rúgta el a labdát, és a többiek erre reagálva teperik egymást a földre, de semmi sem biztos. 

    Csak az, hogy tökéletesen festményszerűen álltak össze erre a képre a Harlequins és a Wasps játékosai a vasárnap délutáni napfényben, London Twickenham Stoop pályáján. Élvezzék egy kicsit a pillanatot! 

    Állítólag az ember maximum nyolc másodpercig képes bármilyen MŰVÉSZETRE koncentrálni.

    Ha szereti a zavarba ejtően festményszerű (véletlen reneszánsz becenéven futó) sajtófotókat, nézzen körül erre!

  • Ki hitte volna, hogy a festményekhez hasonlóan a fotókhoz is közel lehet hajolni, és teljes mást láthatunk, mintha csak távolról nézzük. Például, ha rákattint a képre, csak akkor látszik, hogy a két szélső fiúnak csillognak a szemei a sötétben. Az apró fényes pontokat megeszi a kép tömörítése, amikor itt a cikkben ilyen kicsiben látják.

    Nem annyira festményszerű, hogy véletlen reneszánsz plecsnit kapjon a kép, de emiatt az apró részlet miatt azért mégis belefér a sorozatba.

  • Most nézzék meg. Nem csak a mozdulat gyönyörű, még a komponálásfanatikusok által istenített aranymetszés segédvonalait is gyönyörűen rá lehet illeszteni. Ami igazán semmit nem jelent, de ilyenkor minden fotós és képszerkesztő elégedetten csettint egyet, bólogat némán maga előtt a monitort bámulva, és halkan, nagyon halkan, azt mondja, hogy: ez igen.

    Itt lesz zavaró sárga vonalak nélkül is :

    (itt pedig a meccs összefoglalóját olvashatják)

    Ha szereti a zavarba ejtően festményszerű (véletlen reneszánsz becenéven futó) sajtófotókat, nézzen körül erre!

  • Tudományos eredményekben gazdag első kört írt le a bolygó körül a Juno űrszonda 2017 nyarán, az akkor összegyűjtött adatokat a napokban mutatta be a NASA. Kiderült például - szerdán mi is megírtuk a bejelentés nyomán - hogy a naprendszer legnagyobb vihara a Jupiter nagy vörös foltjában másfélszer nagyobb, mint a Föld. A hatalmas felhő ráadásul 300 kilométer mélyen nyúlik be a bolygó légkörébe.

    Olyan dolgokat is hazaküldött a szonda, amik nem csak tudományosan fantasztikusak, hanem mindenféle érdek nélkül is szépek. Mint, a fotó a Jupiter északi felén kavargó felhőrendszerről:

    A valóságban nem ilyen kékek a felhők, a fotót utólag színezte a NASA, hogy jobban kiemeljék a kontrasztokat és a mintákat. A képnek minden egyes pixele egy 11 kilométeres területnek felel meg, tehát az itt látható felhős régió nagyjából 21 ezer kilométer széles.

    Gondolkodtam, kapjon-e a kép véletlen reneszánsz plecsnit, simán lehetne egy expresszionista művész festéktartója.

  • 19 kicsi műholddal a fedélzetén indult el ma reggel a Szojuz2 a világűr felé, de ami ennél is fontosabb, hogy a reggeli napfényben felkavart füst milyen szépen öleli körbe az emelkedő rakétát. Festeni sem lehetne szebbet. De, mondjuk ez inkább romantika, és mondjuk Turner. A kompozíciót csak az a hosszúkásra nyúlt hangár rontja el, egy kicsit, amitől az egész kép olyan lesz, mintha megnyújtották volna. 

    Akárhogy is, jár a véletlen reneszánsz plecsni, ahogy sorozat korábbi darabjainak is! A legutóbbi poszt egyébként szintén egy rakétakilövésről szólt

  • A véletlen reneszánsz fotózás nagy rajongójaként majdnem könnybe lábadt a szemem, amikor megláttam ezt a képet. De valószínűleg bármelyik romantikus tájképfestő is elégedetten csettintene, ha maga festette volna. Caspar David Friedrich egyenesen vonyítana is. Tökéletesen összeállnak rajta a színek, a fények, a pillanat meg minden. Megbabonáz.

    A kedden készült képen egy An H-2A rakéta indítása látható, ami egy japán műholdat, a Michibikit szállította Föld körüli pályára. 

    A véletlen reneszánsz az index legeldugottabb és legritkábban frissülő tematikus sorozata, kész csoda, hogy rátalált! De ha érdeklik a hasonlóan festményszerű hírfotók, nézzen körül erre!

  • Egyszerűen csak nézzenek rá. Nem olyan, mint egy festmény? Egy madridi bikaviadalon készült a hétvégén. Spanyolország elég izgalmas napokat él egyébként. Ha olvasni egy kicsit a katalán–spanyol helyzetről, erre tessék!

    A reneszánsz festőknek nem biztos, hogy ez a kép átment volna. Talán egy picit túl dinamikus ahhoz, hogy valóban reneszánsznak lehessen nevezni, de nem is ezért kap véletlen reneszánsz plecsnit tőlem ez a fotó.

    A véletlen reneszánsz az index legeldugottabb és legritkábban frissülő tematikus sorozata, kész csoda, hogy rátalált! De ha érdeklik a hasonlóan festményszerű hírfotók, nézzen körül erre!

  • Macron integet az egyik irányba, a ló pedig pont a másik irányba. De várjunk egy pillanatra, hogy kerül oda az a ló? 

    Vasárnap délelőtt készült ez a fotó, Emmanuel Macron elnöki beiktatása napján, amikor Franciaország új elnöke a protokoll szerint az Élysée-palota felé autózott a kíséretével. A ló természetesen a kíséret része, az állat viszont véletlenül (?) ugrott egyet, pont akkor, amikor Macron is épp az embereknek integetett. 

    Két napja készült ezt a kép, azóta pedig sokan, sokfélét beleláttak már, a kedvenc verselemzős kommentek szerint a ló itt az összes Le Pen szavazót és Franciaország megosztottságát szimbolizálja.

    Napóleonnak bezzeg nem voltak ilyen problémái, amikor átvezette a francia csapatokat az Alpok hegyei között, neoklasszicista stílusban.

    A véletlen reneszánsz az index legeldugottabb és legritkábban frissülő tematikus sorozata, kész csoda, hogy rátalált! De ha érdeklik a hasonlóan festményszerű hírfotók, nézzen körül erre!

  • Ez most a legnépszerűbb kép a Reddit véletlen reneszánsszal foglalkozó szakosztályában, pedig ennek a képnek semmi köze a reneszánszhoz. Inkább romantika - ha már festményekhez hasonlítjuk - a sok kontraszt és markáns ellentétek miatt. 

    yVT97SL63LzIwE63Bb6szfdkAJReSYlBKQnHjkJsSbo

    Bár tényleg baromi jó és beszédes kép, sajnos több zavaró elem is megtöri a tökéletességet (ott egy belógó személyautó, a ló lábába is belevágott a fotós, satöbbi), amitől a fotó valóban festményszerű lehetne. Úgyhogy nem jár neki a véletlen reneszánsz plecsni. :(

    (A véletlen reneszánsz az index legeldugottabb és legritkábban frissülő tematikus sorozata. Kész csoda, hogy rátalált! Ha érdeklik a hasonlóan festményszerű hírfotók, nézzen körül erre!)

    És, hogy mégis mi a jó ég történik ezen a képen? 

    Amerikában hetek óta tiltakoznak helyi őslakosok egy vezeték tervezett építése ellen, ami pont az őseik földjén menne keresztül, és kegyeleti okok mellett az ott lakók vízellátását is veszélyeztetné. A tiltakozásra erős/eltúlzott rendőri jelenlét lett a válasz, ami eléggé feltüzelte a közvéleményt. Ez a rövid verzió, a hosszabb verziót Miklósi Gábor fejti majd ki ma egy vezető anyagban.

  • Harmadik hete vannak kisebb-nagyobb összetűzések a hongkongi törvényhozásban, miután október elején botrányba fulladt az új képviselők beiktatása.

    Az esernyős forradalom népszerű alakjai közül hatan is bejutottak a képviselők közé, és széttrollkodták a hivatali esküjüket (zászlókat lobogtattak közben, csigalassan olvasták fel a szövegüket, meg ilyenek). A helyi Kövér László ezek után nem volt hajlandó elismerni őket a házban.

    Tegnap biztonsági őrök teperték le Baggio Leungot, aki fel akarta olvasni hivatali esküjét, de egyelőre még eljárás folyik ellene, és nem biztos, hogy képviselő maradhat a Hongkong függetlensége mellett nyíltan kiálló fiatal politikus-aktivista.

    Így nézett ki  a jelenet, ami akár egy véletlen reneszánsz festmény is lehetne:

    A véletlen reneszánsz az index legeldugottabb és legritkábban frissülő tematikus sorozata. Kész csoda, hogy rátalált! Ha érdeklik a hasonlóan festményszerű hírfotók, nézzen körül erre!

  • Lenyűgözően festményszerű portrét lőtt mérkőzés közben Szvetlana Kuznyecováról a Reuters szingapúri fotósa, miközben az orosz teniszezőnő Karolina Pliskova ellen játszott. A beltéri pályán elég sötét volt ahhoz, hogy ne csak a hagyományos teniszfotók készüljenek, hanem lehessen egy kicsit játszani a világítással is. Nagyon klassz, ahogy a kép dinamikája újra és újra ráirányítja a figyelmet a sportoló eltorzult arcára. 

    A reneszánsz festők biztos megijedtek volna egy ilyen portrétól, valószínűleg nem ment volna át, hogy az alany nem mereven bámul a kamerába vászonról, és az alakja fokozatosan a semmibe vész, a színhasználat is eltér, de a stílus hasonló.

    A véletlen reneszánsz az index legeldugottabb és legritkábban frissülő tematikus sorozata, kész csoda, hogy rátalált! De ha érdeklik a hasonlóan festményszerű hírfotók, nézzen körül erre!

  •  Akkor most én is szeretnék indulni az Index véletlenül festőien megkomponált fényképversenyén, egy remekművel, aminek címe:

    Utolsó vacsora a közgazdász vándorgyűlésen

    accidental renecance közgazdász vndorgyűlés

    A képet a Magyar Közgazdasági Társaság éves gyűlésének oldalán találtam, rögtön a nyitóoldalon ez a kép fogadja a látogatót. Középen a társaság elnöke, Kovács Árpád szónokol, vélhetően a felebaráti szeretetről, a megbocsátásról és a mennyeknek országáról.

    Baloldalt Péter és János (Domokos László ÁSZ elnök és Nagy Márton MNB alelnök) sutyorognak egymás fülébe, jobb oldalt Máté és Simon (Varga Mihály miniszter és Patai Mihály, a Bankszövetség elnöke) hallgatják a példabeszédet, és várják már a tényleges vacsorát. A Úr mellett pedig piros köntösével Mária (hegedűs Éva, a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke).

    Talán nem olyan erős, mint az Index véletlen reneszánsz rovatának eddigi darabjai, de mindenképpen van benne annyi magasztosság, dráma és kompozíció, ráadásul véletlenül, hogy rá lehessen sütni a plecsnit. 

  • A korai betakarítású tökökről készített fotót az EPA hírügynökség fotósa a németországi Hessen tartománybeli Philippsthal egyik gazdaságában. Le se tagadhatná a fotós a kép származását. Kicsit északabbra, a Németalföldön és Hollandiában százszámra születtek már hasonló festmények. Két-háromszáz éve ezt a tökös csendéletet simán festhette volna Severin Roesen vagy Hans Holbein is, de ahhoz mondjuk túl kevés rajta a döglött rák. 

    Ez a fotó is teljes joggal kapja a véletlen reneszánsz plecsnit, amit az elmúlt évek során már jópár fotó megkapott tőlem, hiszen olyan szépen összeáll rajta minden, hogy már-már hihetetlenül festményszerűen mutatja be a valóságot. A látvány egyébként azért is ennyire festményszerű, mert a falhoz állított tökök az éles napfénytől bederítik maguk mögött a szürke falat, így teljesen olyan, minta elnagyolt pacákból festették volna a hátteret.

    A Véletlen Reneszánsz az index legeldugottabb tematikus sorozata, amit csak akkor tudnak végignézni és igazán értékelni, ha erre a linkre kattintanak.

« Vissza a többi bejegyzéshez