Szerdán jelent meg egy interjúnk Mészáros Antóniával, aki a tévés/újságírói munkát otthagyva most az ENSZ gyermekjogi szervezetének, az UNICEF-nek a magyarországi igazgatója. A cikkhez saját képeket is kaptunk tőle, amiket Szenegálban és Maliban készített, és szerkesztés közben rögtön meg is álltam ennél a fotónál a mosolyogtató párhuzam miatt:
Fotó: Johannes Vermeer / Mészáros Antónia (Unicef
Tökéletes bizonyíték arra, hogy nem csak feketeöves fotóriporterek tudnak festményszerű képeket készíteni, hanem bárki egy mobiltelefonnal is. Abszolút jár a Véletlen Reneszánsz plecsni!
A legjobb dolog a fotózásban, azt a pillanatot megélni, amikor állunk az események középpontjában, eloszlik körülöttünk a füst, és tisztán látni, hogy mit kell csinálni: meg kell nyomni a gombot, mert a tökéletes kép pont ott van előttünk.
Fotó: Mohammed Salem / Reuters
Ilyesmi történt a Reuters fotósával Gázában, amikor a napokban fellobbant palesztin tüntetéseket tudósította. Égő gumiabroncsok füstjében követett egy csapat tüntetőt a demonstráció élén, miközben körülöttük könnygáz-gránátok és levegőbe lőtt éles lőszerek cikáztak, a tüntetők pedig kövekkel és csúzlikkal viszonozták a rendfenntartó erők tüzét. Háromszáz méterre álltak csupán a határkerítéstől, amikor a sűrű füst felszállt, és ott találta magát az integető tüntetők között, akik egymást buzdították épp a rohamra.
És, hogy miért festményszerű ez a kép? Tegyék csak egymás mellé Eugène Delacroix híres képével a francia forradalomról!
Egészen biztos vagyok benne, hogy nincs baj a térlátásommal, mégis, okoz némi fejtörést kiigazodni ezen a képen:
Fotó: Ueslei Marcelino / Reuters
Egy kicsit olyan, mintha az ügyetlen festő egyetlen síkba akart volna belezsúfolni mindent, és mintha a lány egyenesen egy vízesésbe úszna épp bele, miközben az alatta (felette) napozó turisták a függőleges sziklafalon fekve pihennének. Arról nem is beszélve, hogy hova folyik ki oldalra a víz a képből.
Nem értek a rögbihez, de így is elgondolkodtató, hogy miért ez a nagy dulakodás, ha egyszer a labda a játékosok felett száll el a levegőben. Azt tippelném, hogy balra a fehér mezes játékos rúgta el a labdát, és a többiek erre reagálva teperik egymást a földre, de semmi sem biztos.
Csak az, hogy tökéletesen festményszerűen álltak össze erre a képre a Harlequins és a Wasps játékosai a vasárnap délutáni napfényben, London Twickenham Stoop pályáján. Élvezzék egy kicsit a pillanatot!
Fotó: Paul Childs
Állítólag az ember maximum nyolc másodpercig képes bármilyen MŰVÉSZETRE koncentrálni.
Ha szereti a zavarba ejtően festményszerű (véletlen reneszánsz becenéven futó) sajtófotókat, nézzen körül erre!
Ki hitte volna, hogy a festményekhez hasonlóan a fotókhoz is közel lehet hajolni, és teljes mást láthatunk, mintha csak távolról nézzük. Például, ha rákattint a képre, csak akkor látszik, hogy a két szélső fiúnak csillognak a szemei a sötétben. Az apró fényes pontokat megeszi a kép tömörítése, amikor itt a cikkben ilyen kicsiben látják.
Fotó: Navesh Chitrakar / Reuters
Nem annyira festményszerű, hogy véletlen reneszánsz plecsnit kapjon a kép, de emiatt az apró részlet miatt azért mégis belefér a sorozatba.
Most nézzék meg. Nem csak a mozdulat gyönyörű, még a komponálásfanatikusok által istenített aranymetszés segédvonalait is gyönyörűen rá lehet illeszteni. Ami igazán semmit nem jelent, de ilyenkor minden fotós és képszerkesztő elégedetten csettint egyet, bólogat némán maga előtt a monitort bámulva, és halkan, nagyon halkan, azt mondja, hogy: ez igen.
Tudományos eredményekben gazdag első kört írt le a bolygó körül a Juno űrszonda 2017 nyarán, az akkor összegyűjtött adatokat a napokban mutatta be a NASA. Kiderült például - szerdán mi is megírtuk a bejelentés nyomán - hogy a naprendszer legnagyobb vihara a Jupiter nagy vörös foltjában másfélszer nagyobb, mint a Föld. A hatalmas felhő ráadásul 300 kilométer mélyen nyúlik be a bolygó légkörébe.
Olyan dolgokat is hazaküldött a szonda, amik nem csak tudományosan fantasztikusak, hanem mindenféle érdek nélkül is szépek. Mint, a fotó a Jupiter északi felén kavargó felhőrendszerről:
A valóságban nem ilyen kékek a felhők, a fotót utólag színezte a NASA, hogy jobban kiemeljék a kontrasztokat és a mintákat. A képnek minden egyes pixele egy 11 kilométeres területnek felel meg, tehát az itt látható felhős régió nagyjából 21 ezer kilométer széles.
Gondolkodtam, kapjon-e a kép véletlen reneszánsz plecsnit, simán lehetne egy expresszionista művész festéktartója.
19 kicsi műholddal a fedélzetén indult el ma reggel a Szojuz–2 a világűr felé, de ami ennél is fontosabb, hogy a reggeli napfényben felkavart füst milyen szépen öleli körbe az emelkedő rakétát. Festeni sem lehetne szebbet. De, mondjuk ez inkább romantika, és mondjuk Turner. A kompozíciót csak az a hosszúkásra nyúlt hangár rontja el, egy kicsit, amitől az egész kép olyan lesz, mintha megnyújtották volna.
Legalábbis erre enged következtetni az, hogy a Harry Potter és a bölcsek köve huszadik évfordulójának apropóján júniusban kiadott új, különleges kiadású első rész 15 százalékkal emelte meg a Bloomsbury kiadó bevételeit.
Fotó: Neil Hanna
Az jubileumi kiadás amúgy tényleg jól néz ki, van belőle négy féle a négy roxforti ház nyomán, emellett pedig minden házhoz külön illusztrált bevezető is tartozik a könyvek elején.
A kiadónak ráadásul nem is ez az egyetlen nagy dobása a sorozathoz kapcsolódóan idén, karácsonykor ugyanis jön a Harry Potter és az azkabani fogoly, valamint a Legendás állatok és megfigyelésük illusztrált kiadása is, amikre szintén nagy az igény.
A nagy siker egyébként nem kizárólag J. K. Rowling regényeinek újabb szárnyalásának köszönhető, hanem annak is, hogy a briteknél egyre nagyobb az igény a különleges kiadású könyvek iránt.
A véletlen reneszánsz fotózás nagy rajongójaként majdnem könnybe lábadt a szemem, amikor megláttam ezt a képet. De valószínűleg bármelyik romantikus tájképfestő is elégedetten csettintene, ha maga festette volna. Caspar David Friedrich egyenesen vonyítana is. Tökéletesen összeállnak rajta a színek, a fények, a pillanat meg minden. Megbabonáz.
A kedden készült képen egy An H-2A rakéta indítása látható, ami egy japán műholdat, a Michibikit szállította Föld körüli pályára.
Fotó: Kyodo / Reuters
A véletlen reneszánsz az index legeldugottabb és legritkábban frissülő tematikus sorozata, kész csoda, hogy rátalált! De ha érdeklik a hasonlóan festményszerű hírfotók, nézzen körül erre!
Egyszerűen csak nézzenek rá. Nem olyan, mint egy festmény? Egy madridi bikaviadalon készült a hétvégén. Spanyolország elég izgalmas napokat él egyébként. Ha olvasni egy kicsit a katalán–spanyol helyzetről, erre tessék!
Fotó: Javier Barbancho / Reuters
A reneszánsz festőknek nem biztos, hogy ez a kép átment volna. Talán egy picit túl dinamikus ahhoz, hogy valóban reneszánsznak lehessen nevezni, de nem is ezért kap véletlen reneszánsz plecsnit tőlem ez a fotó.
A véletlen reneszánsz az index legeldugottabb és legritkábban frissülő tematikus sorozata, kész csoda, hogy rátalált! De ha érdeklik a hasonlóan festményszerű hírfotók, nézzen körül erre!
Olvasónk, Ákos hívta fel a figyelmemet arra, hogy a Kiss József utcai homlokzatot, amit tegnap posztoltam, Markó Balázs tervezte 2003-ban (akkoriban még nem volt Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának dékánja). A honlapján egy képpár is akad arról, hogy milyen is volt az átépítés előtt a ház.
Fotó: Markó Balázs / epiteszek.net
Látszik hogy a homlokzat fele már korábban is meg volt fosztva a díszeitől, alighanem egy háborús sérülés után egyszerűsített verzióban pótolhatták. Ahelyett, hogy egy unalmas rekonstrukcióval hozták volna helyre a nem túl izgalmas díszítéseket, kiegészítették egy kortárs megoldással. A ráépítés itt nem egy tolakodó toldás, hanem egy hiány megszüntetése volt, sokkal jobb, egységesebb lett tőle az utcakép. Íme a másik irányból:
Ráadásul ha már neoreneszánsz megy az utcában, akkor a legfelső szinten a lodzsa, vagy a zárterkély simán visszautal a reneszánszra. Tetszik na.
Még több ilyen rekonstrukciót. És nem csak 15 évente.
Rónaszékiné Keresztes Mónika, budapesti fideszes alelnök, volt erzsébetvárosi fideszes képviselőjelölt megajándékozta egy kis kirándulással a kampánycsapatát. És az ország milliónyi csodás helye közül a fideszes politikusnak végül a legvarázslatosabb helyre esett a választása:
„Augusztus 26-án sikeres, nagyon jó hangulatú autóbuszos kirándulást szerveztem segítőimnek, támogatóimnak és családtagjaiknak Felcsútra és Etyekre. Szakszerű idegenvezetéssel végig látogattuk a Pancho Arénát, a gyönyörű és igényesen gondozott Puskás Akadémiát és a kollégiumot, ahol a diákok hasonló lelki-fizikai igényességgel nevelődnek. Etyeken a Korda Filmparkban kalandos órákat töltöttünk a New York utca díszletei és a reneszánsz díszletváros miliőjében. Ízletes paraszttarhonya és frissítő limonádé után utaztunk haza. Nagyon jól éreztük magunkat!"
- írta ki Facebook-oldalára a fideszes politikus, és hozzá feltöltött jónéhány fotót a kirándulásról.
De az észak-koreai kígyó ott harapott végleg a farkába, amikor az erzsébetvárosi politikus lefotózta a felcsúti kisvasutat, és a következőt írta a képhez
Könnyen lehet ugyanis, hogy egy ennyire klassz erkély alatt állsz, mint amilyen ez:
Fotó: Aczél Gizi / flickr.com/giziaczel
Vagy mondjuk ez:
Fotó: Aczél Gizi / flickr.com/giziaczel
Aczél Gizi Flickr albumában sorra gyűlnek a főváros erkélyei alulnézetből. Art deco, Bauhaus, szecesszió, neoreneszánsz és megannyi más csuda. Abból a szögből, ahonnan a legtöbbször láthatjuk (vagyis láthatnánk) őket, mégis ritkán mutatnak be innen épületeket. Jó böngészést!
Miközben a nyári fesztiválszezon nagyjából teljesen megtelt zenei rendezvényekkel, ősszel indul egy új esemény, ami talán pótolja a szétrombolt Electronic Beats hiányát, és akár hagyományt teremthet.
Ez a Vanishing Point fesztivál, amit szeptember 16-án tartanak a Dürer Kertben, és kifejezetten az elmúlt pár évben óriási reneszánszát élő pszichedelikus rockra, és ahhoz lazábban kötődő zenékre fókuszál. Az esemény szervezője a Fingers Crossed (akik többek között a Dune Ratset hozták el nemrég), illetve a Middlemist Red, akik nyakig benne vannak a műfaj magyarországi népszerűsítésében.
A fesztivál most bejelentette az első fellépőit, akiket feltétlenül érdemes lecsekkolni:
Fai Baba (Svájc)
Desert Mountain Tribe (Nagy-Britannia)
Mile Me Deaf (Ausztria)
A külföldieken kívül egy rakás magyar zenekar is fellép még, mint például a Meteo, a Dope Calypso, a Deep Glaze és természetesen a Middlemist Red is, de a Sziget után újabb nevek bejelentése várható.