Ügyfélszolgálat, akikkel gifekben is lehet csetelni? Engem megvettek
Kezdjük kicsit távolabbról. Előrebocsátom, hogy nem vagyok egy fogyasztóvédelmi főfelügyelő-típusú éttermi vendég. Abban az időszakban kezdtek szüleim étterembe vinni – és az önálló étterembe járásom kezdeti évei is arra az időszakra estek –, amikor a vendéglátóipar tényleg iparként működött, amiben a vendég csak egyfajta zavaró tényező volt, jöjjön be, egye meg az igénytelen sablonkaját, és tűnjön el mielőbb. Ahogy ezt Kundera igen jól megírta a Tréfában:
Az étlap pontosan ugyanolyan volt, mint minden ilyen típusú vendéglőben, s az állandóan ismétlődő fogások szűk választékából állt, amiből nagyon nehéz választani, mert egyik sem vonzóbb a többinél. Nézegetni kezdtem (szomorúan) a nehezen olvasható papírt, de a pincér már ott állt fölöttem, és türelmetlenül várta a rendelést. (...) Már negyedórája ebédelni szeretett volna, de még mindig nem választott - rótt meg, és elment.
Szóval én nem vagyok hozzászokva, hogy a vendéglátós értem van, kifejezetten zavarba jövök, ha a társaságomban valaki az étlapon lévő kajákkal variálni kezd, és kifejezetten meglep, ha a pincér nem azzal az undorral néz ránk ilyenkor, mintha egy levesben fuldokló légy szájon át lélegeztetésére kérnénk fel. És bár egyre többször ér kedvespincér-meglepetés, a túl udvarias vendéglátóstól még mindig úgy érzem magam, mint az egyszeri Monty Python-szkeccs vendégei.
Nos, az elnyújtott előjáték oka, hogy szerdán felkértek, próbáljak ki egy új kajafutár appot. Az ember gyakran kerül újságíróként olyan helyzetbe, hogy ezt vagy azt felajánlanak neki, aztán néha elvárják, hogy írjunk is róla, néha meg nem várják el. Ha elvárják, nem írok, de ebben az esetben nem várták el, szóval írok. És remélem, hogy ha nem is hasonlít a telefonszámunk, nehogy ők is egy kazánnal állítsanak be, pláne, hogy egy sima köszönömöt se csak úgy leírtak az ügyfélszolgálati cseten, hanem ezt küldték:
No, tehát van egy elég új kajarendelő app, amely több újdonságot is ígér az ügyfeleknek. Így például azt, hogy olyan helyekről is szállít, ahonnan eddig nem lehetett rendelni (Whopper, Whopper, villant fel lelki emésztőnedveim előtt, de sajnos onnan még ők sem), meg hogy a rendelésünk alakulását nyomon lehet követni az appban, a futárt pedig egy térképen is. Fél hétre kértem vacsorát, egy adag sült kolbász formájában – igyekszem szénhidrátmentesen étkezni –, a rendelést órákkal korábban leadtam, majd tippelgetni kezdtem, hol bukik el a rendszer a bedugult Árpád híd térségében. Eltűnő futár, kihűlt vagy összekevert kaja, minimum félórás késés, ezeket vizionáltam, nem minden tapasztalat nélkül.
A térképen láttam, amint hat után nem sokkal elindult a szállítmány, negyed hétkor sms-t kaptam a futártól, hogy dugó miatt kb. tíz percet késik. Percekkel később pedig a cég ügyfélszolgálata az appban rám is csetelt, hogy
A futárnak visszaírtam, hogy semmi gond, a cseten is, hogy no para, nem kell a token, megértő típus vagyok (tudják, a szocializációm). A futár válasz sms-ben megköszönte a megértést – nem vezetés közben írt, a térképen mozdulatlanul állt az autó ikonja –, a cég mégis jóváírt egy tokent, és küldte a fenti gifes köszönömöt is, amivel úgy meglepett, hogy elfelejtettem hasonlóval reagálni (részben mert kezdtem magam zavarban is érezni a túlzott kedvességtől). Aztán 18:39-kor befutott a kaja is, kicsit valóban kellett melegíteni, de nem volt hidegebb, mint egy önkiszolgáló menzán a húsleves a nyitvatartás első órájának végén. És hát ha hidegebb is lett volna, egy órát is kell várnom, menzakaja-színvonalú is, engem már a giffel megvettek.