Megszavazták a hajléktalanok vegzálását, majd hirtelen nem rendészeti, hanem szociális kérdés lett belőle
Harrach Péter, a KDNP alelnöke a Keresztény Civil Szervezetek Országos Fórumán az Országházban azt találta mondani, hogy
hajléktalanságot sokan rendészeti, közegészségügyi vagy köztisztasági ügyként kezelik, a kereszténydemokraták szociális kérdésként, az ember oldaláról közelítenek hozzá.
Ez igazán szép gondolat, kár, hogy az ő segítségükkel (is) lett a hajléktalanságból mégis rendészeti kérdés.
De nézzük, miket mondott még Harrach Péter, amikkel igazán egyet lehet érteni:
1., a hajléktalan ember segítségre szorul, számtalan problémája van, és ebből egy a hajléktalanság. Sérültségének okai az előéletében húzódnak meg, olyanokról van szó, akik mindenüket elveszítették
2., az ellátórendszer és az állami felelősségvállalás hosszú távú feladata az, hogy önfenntartó életformához és önálló lakhatáshoz juttassák azokat, akik erre alkalmasak.
3., lássuk meg a hajléktalan emberekben azt a méltóságot, amelynek mi is részesei vagyunk, a megsegítésük vezethet el a közterületek rendjének a megteremtéséhez is.
Azért ne essünk kétségbe, Harrach teljesen nem vesztette el önazonosságát, ugyanis azt is elmondta, hogy
néhány hajléktalan nem működik együtt. Liberális jogvédők pedig rosszul értelmezett humanizmusból változatos eszközökkel gátolják a probléma megoldását.
Harrach és a többi kormánypárti képviselő igazán megfogadhatná Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökének szavait, aki Harrach után szólalt fel A Kiút a hajléktalanságból nevű eseményen:
elképesztő értékzavarral lehet találkozni a hajléktalansággal összefüggésben. Fontos, hogy őszintén beszéljenek erről a kérdésről, ne általánosítsanak, ne mondjanak gyors véleményt senkiről, mert egy összetett és bonyolult dologról van szó.