Albert, Lipót
2 °C
12 °C
Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Még a hétvégén történt Egyesült Államokbeli Mississippi államban, hogy egy huszonnyolc éves férfit őrizetbe vettek, miután pickupjával belehajtott egy helyi bíróság épületébe.

    Az amúgy részeg Keith Cavalier elmondta, ez volt a terve, mármint, hogy szándékosan belehajt az épületbe, mert szerinte így közölhette a leghatékonyabban azt, hogy valaki ellopta a drogozáshoz használt szettjét. 

    A helyszínen őrizetbe vették, azóta a megyei börtönben tölti idejét. 

  • „TE ne adj esélyt a kaszásnak” – ezzel a címmel készült a rendőrség legújabb balesetmegelőzési kisfilmje, amelyben a Balázs Béla-díjas Szőke András indul a halálba a Karinthy-gyűrűs Badár Sándorral. Utóbbi örül neki, mert ő a kaszás.

    badar

    Váratlan dolog nincs a filmben, bár a triviális igazságokat is érdemes néha kimondani: biztonsági öv, kéz a kormányon, szem az úton.

    Aki váratlanabbat keres, az nézze meg Szőkééktől a felejthetetlen Európa kempinget, nem közlekedésbiztonságos járművek akadnak bőven ott is.

  • Nagy levegőt veszek, és tízig számolok. Oké, nem fakadok ki ismét, hogy minek ekkora köztéri szobrokat és emlékműveket állítani a 2010-es évek végén. Ezen már dühöngtem számtalanszor az Urbanistán. Például ennél az ellenpéldánál.

    Veszek még egy nagy levegőt, és elszámolok megint tízig. Oké, nem kezdem el elemezni a szobrot, hogy milyen, mert az túlfeszítené ennek a posztnak a kereteit.

    Itt ugyanis csak azt a kérdést szeretném feltenni, hogy mégis miért állították ezt ide a Madách térre, ami egy teljesen korrektül rendberakott közterület, és mostanáig úgy tűnt, van rendes koncepciója, meg amúgy már szobra is?

    Budapest tele van szobrokkal, és a legtöbbről tudjuk, hogy miért állították őket. Megemlékezni egy fontos emberről vagy eseményről, valamely ideológia szolgálatában, egyszerűen feldobni vele a környezetet, népszerű turistalátványosságnak, fényképezkedő pontnak, vagy azért mert az adott teret, parkot, házat rekonstruálják és újraalkotják azt a szobrot, ami ott volt valamikor. A célokkal persze lehet vitatkozni, meg a művészi minőséggel is, de legalább értjük a koncepciót.

    De könyörgöm, itt mi a koncepció? Rendben, ez Erzsébetváros, és Sisi a névadója.

    Ennyi erővel egy nagy hetesnek is állíthattak volna szobrot.

    Tele van a város, az ország Erzsébet-szobrokkal, mit tud ez még hozzátenni itt? Kedvesnek nem kedves, szépnek nem szép, harmonikusnak nem harmonikus a környezetével. Még csak szelfizni sem lehet vele rendesen, mert felették egy olyan posztamens tetejére, amely egy barátom szavaival élve, "olyan mint egy ArchiCAD-sablon, amire közvetlenül a Wordből nyomtatták a szöveget".

    Persze értem: régebben állítottunk ilyeneket, szerettük. 

    Tényleg. Régebben telefonfülkéket is állítottunk, azokat is szerettük.

  • Amikor egy sajtóközleményben arról értesülök, hogy valami elnyert egy olyan díjat, amiről akkor olvasok először, mindig kicsit óvatos vagyok. Jó, persze, könnyen lehet, hogy én vagyok tudatlan, de hát ugye annyi megvásárolható marketingelismerés van már szerte a világban, hogy nem lelkesedhetünk mindenért.

    Annak viszont igen megörültem, hogy egy fiatal magyar dizájncég, a Next Ship elnyerte a BIG SEE díjat Ljubljanában, az épp most tartó Design Hónapon. Mert hogy ezért hallottam róluk egyáltalán, és ha nem is lenne komoly az elismerés (bár ez speciel annak tűnik), akkor is tetszene, amit csinálnak.

    üres
    Fotó: facebook.com/hellonextship

    Termékük a TRE, ami négyféle háromszög alakú elemből áll, és többféle izgalmas geometrikus mintázatban kombinálható. A fényesre csiszolt lapok különböző színűek és vastagságúak, így elég sokféleképp lehet velük díszíteni a falfelületeket. Elég jól néznek ki.

    Aki többet akar róluk tudni, erre keresgéljen.