Íme, egy kötet attól a költőtől, akinek éveken át mindig csak egy verse volt
Egy verseskötet, vékony kis könyv, mégis nagyon nehéz. Rövid versek, néha töredéknek tűnő, de nagyon is egésznek összeállt gondolatok vannak benne, a nyelvezete sűrű, néha egészen mélyre lehúz, mint folyók összefolyásánál egy-egy örvény. Erdős Attila írta, fel se tűnt nekem, hogy ez, az Égi dolgok földi mása már a harmadik kötete (pedig éveken át mindig csak egy verse volt, mint itt elmeséli). Szokatlan a könyv formátuma és szokatlan, de a könyv végén már azt érezni, sajátos stílusjegynek mondható nyelvi és logikai megoldások követik egymást, amik olyan hatással voltak rám, mint amikor még egyetemista koromban először olvastam a Töredék Hamletnek könyvet, Tandori azóta is legjobb kötetét. Szóval jó könyv, gyakran többszöri újraolvasást követelő, néha a borítójához hasonlóan pszichedelikus hatást kiváltó könyv ez, többek között ilyen versekkel:
Imago
névtelen minden
az égő titokban
amit sértett, halálos
ropogás rejteget,
meztelen arcom szűz
holdjain vérét mossák,
cseppjei nyugodnak rajtam,
mint megperzselt díszletek