Egy grafikon, ami többet elmond a magyar közéleti sajtóról, mint bármilyen elemzés
Volt a minap ez a nagy kutatás a magyar médiahelyzetről, meg arról, hogy akkor most van-e fideszes médiatúlsúly, mennyire hatékony a kormánypropaganda, mik a politikai tájékozódás forrásai és hasonlók, mi is feldolgoztuk. Én meg azon morfondíroztam, miközben nézegettem, hogy mennyire van értelme egy ilyen kutatást önbevallásra alapozni, elvégre gyarló az ember, tájékozottabbnak akar tűnni, mint amilyen valójában, hát egy olyan kérdésre, hogy milyen újságot olvas, azért csak felsorolja az összes lap címét, amit látott már az újságos kirakatában. Mennyire lehet ezt a hatást statisztikailag kiszűrni?
Na, mire eddig a költői kérdésig eljutottam, pont odaértem a DTK-Gemius hivatalos statisztikás oldalára, ez kábé a szentírás online látogatószámok ügyében, rendes mérés, és nem becslés vagy önbevallás, világszerte standardnek számító módszertannal, erre alapoznak a hirdetésszervezésnél, satöbbi. Ezt a grafikont bogarásztam ki belőle, napi átlagos látogatószámok három hónapra visszamenőleg két, egykor legendás napilap, a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap online kiadásairól:
Jól látják, a két látogatói tábor stabilan nagyjából egyforma méretű, mondhatni fej-fej mellett haladnak a versenyben az olvasókért. További két apró adalék:
- A kormánypropagandát padlógázzal toló Magyar Hírlapnál tavaly 637 millió forint volt az állami hirdetésekből származó bevétel, a nyomtatott kiadás kb 6000 példányban fogy.
- A G-nap után kormánykritikusra váltott Magyar Nemzet hét és fél hónapja megszűnt, az online kiadás azóta nem frissül, csak az archív cikkek elérhetők a weboldalon.
(Ha a poszt nyomán véletlenül eltűnne a netről az MNO archívum, előre is elnézést kérek.)