Julianna, Lilla
-3 °C
11 °C
Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Van egy ember, akit most egy nagyon érdekes perbe fogott a Lufthansa: hosszabban is írtunk az ügyről, de az a lényeg röviden, hogy kihasználta a repülőjegyek árazási stratégiáját, és olcsóbban jutott el Seattle-ből Berlinbe úgy, hogy vett egy jegyet a Seattle-Oslo távra, de vett egy jegyet Frankfurt-Oslo távra is - és végül nem repült el Oslóba, hanem átszállt Frankfurtban, leszállt Berlinben, és jól járt.

    A Lufthansa szerint pedig ezzel megkárosította őket.

    Tényleg elég érdekes helyzet, engem meg különösen érdekelnek a repülőjegyes trükközések, úgyhogy gondoltam, kipróbálok valamit.

    Elkezdtem gondolkodni egy olyan városon, ahova alapvetően elég kevés magyar jár, de mindenkinek ismerős valahonnan: ez lett Dallas.

    Ezután kiválasztottam egy random időpontot, ez lett június 21-28., majd megnéztem, hogy aki nyár elején Dallasban akar tölteni egy hetet, hogyan juthat el oda.

    Kiderült, hogy 

    a Budapest-Dallas táv közel 342 ezer forint.

    Kép: momondo.com

    De mi van akkor, ha úgy döntök, hogy New Yorkon át utazom, és az első és utolsó estémet ott töltöm? Így persze kettővel kevesebbet alszom Dallasban, de New Yorkból már csak pár óra az út, szóval olyan sokat nem vesztek, és még picit sétálhatok is a Central Parkban.

    Szóval megnéztem, egy június 21-28-i Budapest-New York repülőjegy ára 164 ezer forint:

    És ha New Yorkból egy nap után továbbmennék, akkor egy június 22-27-re szóló New York-Dallas repülőutat 77 ezer forintért tehetnék meg.

    Szóval míg a Budapest-Dallas utazásom 341.800 forintba került, egészen pontosan ugyanazon a távon, egy város beiktatásával már 241.144 forintért is tudok utazni. 

    Százezer forinttal olcsóbban.

    Persze ez nem ugyanaz a helyzet, mint a Lufthansa-ügy, de abban van valami rémisztő, hogy egy hirtelen elhatározás után, tízperces keresgéléssel a momondo.com oldalán máris spóroltam százezer forintot egy hipotetikus utazáson.

    És persze, az olcsóbb úttal kicsit kevesebbet lennék Dallasban, kicsit többet kellene utazgatnom a repülőterek közt, és a Budapest-New York járaton eléggé hosszú lenne az átszállási idő is. De százezer forint különbségről van szó, ráadásul úgy, hogy valójában többször foglalok el székeket a repülőgépeken, többször kell becsekkolnia a személyzetnek, több üzemanyagot használok el és többször kell a csomagjaimat pakolni a személyzetnek – szóval mindenkinek több melója van velem, és mégis olcsóbb a dolog.

    Bónusz: ráadásul ha egészen kényelmesen akarnám csinálni a dolgot, és a drágább, közvetlen járattal utazom a Budapest-New York vonalon, még akkor is spóroltam volna közel 50 ezer forintot. De miért akarna bárki is Dallasba menni?

  • Úgy látszik a munkaerőhiány a Liwa-sivatagot is életre, ahol egy teveversenyen robotokat ültettek a dromedárokra. Ezzel egyenlőtlen helyzet alakult ki, hiszen csak az állat szenvedhet egy balesetben, a hajtó nem, a gépnél pedig garantáltan nem működik a józan ész és az önvédelmi reflex kombinációja.

  • A dél-karolinai Blufftonban egy kisebb tó partján nem zöld, nem barna, hanem narancssárga aligátorok bukkantak fel. A szokatlan jelenségről a CNN számolt be, A mértékadó csatorna több lehetséges magyarázatot is felvetett, köztük azt, hogy a hüllők túl sok Cheetost ettek.

    190215034003-orange-alligator-2-exlarge-169
    Fotó: WJCL

    Vagy épp azt, hogy egy nagyon lelkes Fidesz-szavazó festette őket sárgára. (Jó, igazából a CNN nem Fidesz-szavazót írt, hanem a helyi egyetem amerikaifoci-csapatának, a Clemson Tigersnek a szurkolóját, de az a hasonlat tálán túl távol állt volna az átlag magyar olvasótól.)

    A megfejtés azonban az amerikai állam nemzeti parkjának szakértőjétől, David Lucastól érkezett, és így szól: "Télen az aligátorok szeretik beásni magukat valahová, hogy biztonságban tudjanak hibernálódni. Lehetséges, hogy néhányuk a tóba futó vascsövek közé bújtak el, és egész télen a rozsdás vízben feküdtek, ami megszínezte őket."

    Tehát, amit a képeken látunk, azok szimplán rozsdás aligátorok.

  • - legalábbis ezt írja a kelet-ázsiai politikával foglalkozó, bár szebb napokat is látott The Diplomat online magazin egy vendégszerzője, aki a kínai internetes békakultusz feltárására vállalkozott.

    A béka jelent esetben nem a hüllőt, hanem a békaszájú Csiang Cö-min egykori pártfőtitkárt és államelnököt jelenti, aki a cikk szerint ma a legnépszerűbb a néhai és jelenlegi kínai "politikai szereplők" (azaz egyeduralkodók) hosszú sorában, és az interneten nagyrészt meta, de komolyabb üzenettel is bíró kultusza van.

     

    Aminek a legfőbb oka, hogy Csiang alatt bár ugyanúgy kommunista diktatúra volt, mint ma, a békaimádók szerint mégis valamivel szabadabb és nyugatiasabb volt a rendszer. Míg a jelenlegi diktátor, Hszi Csin-ping (aki nem béka, hanem Micimackó) rendes, Maho-féle személyi kultuszt épít, és a bölcs vezető nagyságát az élet minden területén zengeni kell, addig Csiang a maga idejében a "puha" propaganda eszközivel élt, például ukulelézett, táncolt a francia elnök feleségével és Elvist énekelt. A régi szép idők, amikor még puhább volt a diktatúra, a vezető meg karizmatikusabb, és mondott vicceseket is, olvasható ki a szövegből. 

    De Csiang követőit állítólag más dolgok is összekovácsolják, például az, hogy ők (kortársaik nagy részével ellentétben) ismerik az 1980-as és 1990-es évek kínai történelmét, és erre irtó büszkék; hiába nem kérdőjelezik meg a kommunista uralmat, politikai nézeteiket illetően kirekesztve érzik magukat a fiatal kínai generációban, ahol a közvélekedés két végletet különböztet meg, az apolitikusakat és a Kínát kritikátlanul istenítő kis rózsaszíneket; és mivel ahogy mindenki másnak (már a kommunista párt felső vezetését kivéve), nekik sincs semi beleszólásuk, hogy mi történik Kínában, így jobb híján az online békaimádatban, azaz a Csiang Cö-min idézetek mémesítésében élik ki politikai vágyaikat.

    Ezek a mémek pedig nagyrészt régi, a maguk nemében elég erős Csiang-videókon és nyilatkozatokon alapulnak, például amikor a hongkongi vezetőválasztás lezsírozásáról, a Falun Gong vallási szekta elnyomásáról, vagy egyéb, nem kifejezetten vicces ügyekről nyilatkozik úgy, ahogy csak egy 90-es évekbeli kínai pártfőtitkár tud. Persze elég abszurd, hogy ebből mémkultúra lett, de hát mi nem az 2019-ben.

    (Ráadásul Csiang még él, és hiába vonult vissza lassan 20 éve, 93 évesen még mindig a kínai politikai élet egyik befolyásos alakja.)