Villanyszámlákkal a kitelepítés ellen: egy nyomorban élő vak ember 1947-es küzdelme, hogy magyar maradhasson
Nem kellett ahhoz valóban elkövetni valamit, hogy az embert felpakolják a cókmókjával együtt egy Németország felé tartó vagonba a háború után, elég volt, ha rosszul csengett a neve, netán megkívánta valaki a vagyonkáját. Ifjabb Preisinger Bélának annyi volt a bűne, hogy a szülei német nemzetiségűként regisztrálták az 1941-es népszámláláson. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy a súlyosan gyengénlátó fiatalember százezrekhez hasonlóan felkerüljön a kitelepítési listára, ami majdhogynem vakként valódi életveszélyt jelentett volna a számára.
Az akkor korai harmincas rákosligeti fiatalember kálváriája nem volt egyedi, az azonban elég ritka, hogy az esetében valóban az életéről döntő akták egybegyűjtve bukkanjanak újra elő. Ez most a magát műkedvelő órásként meghatározó Kőnig Leventének köszönhető. A szabadidős órásmesterhez, mint írja, időnként meglepő dokumentumok is kerülnek a megkeresések alkalmával. Így jutott hozzá a családtól Preisinger Béla korabeli kitelepítési dokumentumációja, amit a blogján alapos háttérrel együtt nyilvánosságra is hozott.
Preisngerék esetében a kitelepítés azt jelentette volna, hogy a teljesen magyar származású, betegeskedő feleség és kisgyermekük elveszíti egyetlen, keresettel rendelkező családtagját. A betanított gyári munkásként dolgozó fiatalember fellebbezése végül célt ért, az akták azonban így is pontosan dokumentálják, miként döntöttek a hivatalok fogaskerekei teljes sorsokról.
Amikor 1947 nyarán kiderült, hogy őt is felvették a rákosligeti gyűjtőlistára, öt napja maradt, hogy igazolja ennek megalapozatlanságát.
Teljesen vagyontalan vagyok, szegény sorban és a szó szoros értelmében nyomorban tengődöm háromtagú családommal. Lakásom berendezését a háborús események folytán csaknem teljsen elveszítettem
– írta. Elsősorban azt kellett cáfolnia, hogy a Hitler iránt elkötelezett német nemzetiségi szervezet, a Volksbund tagja lett volna 1945 előtt, és szerencsére mások is igazolták, hogy „nem volt tagja egyetlen nyilaskeresztes, illetve fasiszta szervezetnek, vagy egyesületnek sem”. A megmaradt iratokból az is kiderül, hogy a kitelepítés ellen a nyomorgó családnak (milpengőben fizetett inflációs) villanyszámlákkal kellett bizonyítania, hogy nincsen például rezsitartozása.
Bár Ifjú Preisinger Béla megmenekült a kitelepítéstől, Kőnig Levente írása szerint így is elvették tőlük a boldogulás lehetőségét, állandó zaklatások között élte mindennapjait,„gyengénlátóként és megbélyegezve, szinte idegenül maradt egy addigra már ellenségesen viselkedő környezetben”. A teljes iratanyag bemutatása a Watchmaker oldalán látható.