Méltatlanul kevés szó esett mindeddig arról a súlyos erkölcsi dilemmáról, hogy kinek az oldalán áll az igazság Móra Ferenc „A cinege cipője" című versében.

Mint tudjuk, a vers története arról szól, hogy a cinege az őszi hidegek beköszöntével szeretne magának egy cipőt – a többi madárhoz hasonlóan –, ám a varga nem készít neki megfelelő lábbelit.

Így szól a vers méretbarát tördelésben:

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak. Szeretne elmenni, ő is útra kelni. De cipőt az árva sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához, szalad a vargához, fűzfahegyen lakó Varjú Varga Pálhoz. Azt mondja a varga, nem ér ő most arra, mert ő most a csizmát nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának, a bölömbikának, kár, kár, kár, nem ilyen akárki fiának! Daru is, gólya is, a bölömbika is, útra kelt azóta a búbos banka is.

Csak a cingének szomorú az ének: nincsen cipőcskéje máig se szegénynek. Keresi-kutatja, repül gallyrul gallyra: „Kis cipőt, kis cipőt!" – egyre csak azt hajtja.

A feleségemmel napok óta azon vitatkozunk, hogy kinek volt igaza a két madár közül. Szerinte egyértelműen a cinege az áldozat, akit a varjú bunkó módon elhajtott, és önkényesen nem gyártotta le számára a kért árut.

Szerintem viszont Móra ártatlanul hurcolta meg Varjú Varga Pál nevét, akinek még ráadásul a lakcímét is beleírta a versbe, amiért már eleve olyan adatvédelmi bírság járna manapság, hogy nincs az a kincskereső kisködmön, ami megmenthetné a koldusbotra jutástól.

Hát hol tehet róla Varjú V. Pál, hogy a kiskereskedők nem készültek fel az őszi rohamra, neki pedig már nem jutott ideje a későn kapott megbízásra? Oké, bunkó volt a cinegével, de egyrészt ki ne lett volna ideges a helyében, ha a munkával elúszva ott ugrabugrál előtte valaki naphosszat? Tetszett volna előre gondolkodni, és időben leadni a rendelést, mint a többiek. Másrészt a „Kis cipőt, kis cipőt!" sem épp az udvariasság csimborasszója.

A frontok ezen a ponton megdermedtek köztünk, csak abban teljes az egyetértés, hogy a költő koncepciója – ha mondhatunk ilyet – elég hülye volt, már ami az Afrikába gyalogszerrel induló madarakat illeti, de ez már egy másik kérdés.