Van egy könyv, amit már háromszor vettem meg. És kell egy negyedik is
Egy novelláskötetről van szó, az első Háy János-könyvről, amit olvastam. Az a címe, hogy A bogyósgyümölcskertész fia, tényleg remek írások vannak benne, csak ajánlani tudom mindenkinek. Illetve pont ez is a baj vele, hogy általában ajánlani szoktam mindenkinek.
Például egy időben egy volt törzshelyemen, egy étteremben gyakran olvasgattam. A pincérrel akkor már jóban voltunk, egyszer kölcsönadtam neki. A következő héten már nem dolgozott ott, a könyvet nem láttam többé. Utána egy szakítás utáni veszteségeim listáján szerepelt a könyv, de sebaj, megvettem harmadszor is. És aztán pár napja egy BKV-buszon felejtettem – vagy legalábbis azt gyanítom, hogy ott.
Mindez csak arról jutott eszembe, hogy épp most, amikor negyedszer is terveztem megvenni a bogyósgyümölcskertészt, olvasom, hogy Háynak egy új novelláskötete jelent meg, a Poketnél, Sztreccs címmel.
A könyv vicces módon költészet napján – egyben a Poket első születésnapján – jelent meg, de egyidejűleg a könyvautomatákba került a kiadó első verseskötete is, A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című, klasszikus és kortárs verseket tartalmazó válogatás. De visszatérve Háyra: mit gondolnak, vegyek belőle egyből kettő? Hármat? Mert ugye ez, már csak zsebkönyv méreténél fogva is, olyan, amit az is könnyen elhagy, akire Mészáros Lőrinc az alcsútdobozi alpolgármesternél is nyugodtabban bízná a TV2 kasszakulcsát.