Az elmúlt hetekben, amikor a Mi vidékünk sorozatunk Vas megyei cikkeihez gyűjtöttünk témákat és anyagokat, készítettünk fotókat és interjúkat, a megyében járva mindenfelé azt láttuk, hogy az út menti feszületek, keresztek, Jézust ábrázoló kisebb szobrok lila lepellel vannak letakarva.
Elég sokat autózom szerte az országban, de ilyet még sehol nem láttam, bár sejtettem, hogy a közelgő húsvéti ünnepekhez van köze. Némi utánakérdezéssel és -olvasással megbizonyosodtam arról, hogy valóban – bár meglepő, mert a nagypéntek előtti időszakban is jártam már többfelé az országban (tavaly konkrétan a húsvét előtti egy héten három megyét is útba ejtettem, igaz, mindhármat az ország északkeleti részén). Először azt hittem, hogy valami lokális vagy regionális hagyomány ez, bár még hívő ateistaként is meglepett volna, hogy ilyenek lennének a katolikus egyházban.
Nos, valóban nem helyi szokás ez, hanem a katolikus egyház egy régi, és ezek szerint sokfelé már kihalóban lévő szokása. A nagymarosi plébánia liturgiamagyarázatában találtam meg a magyarázatot: eszerint az egyház régi szokása, hogy nagyböjt ötödik vasárnapjától (régi magyar nevén a feketevasárnaptól) nagypéntekig eltakarja a kereszteken Krisztust.
A plébánia oldalán erre többféle lehetséges magyarázatot is felsorolnak, kezdve onnan, hogy a feketevasárnap eleve azért volt fekete, mert a középkorban ekkor minden képet, szobrot és feszületet fekete lepellel takartak le (később ez a fekete változott a püspöki lilára), odáig, hogy „a letakart kereszt jelzi, hogy alatta valami első látásra nem érthető, magán túlmutató jel, szentség van”. Ami biztos: Vasban tényleg sokfelé láttunk is a fentihez hasonló képet, ám az országban másfelé sehol – pedig például a fotó készítésének másnapján Veszprém és Fejér megyét is érintve, korántsem csak autópályán vagy főutakon jöttünk vissza Budapestre.