„Hogy mi? Már 60 éves?” rovatunkban: a The Cure-frontember Robert Smith
Volt valamikor a kilencvenes évek vége felé egy rövid, de intenzív időszak, amikor sokat hallgattam The Cure-t, magam se tudom, valahogy beszippantott az a nyugtalan mozgékony, folyton feszültséggel terhes rockzene, ami sokkal gazdagabb hangszerelésű, izgalmasabb volt, mint amihez addig szoktam. Akkoriban jelent meg a Wild Mood Swings albumuk, ami nem mondom, hogy rocktörténeti mérföldkő, de valami másolt kazettán, volt rajta egy Trap című szám, sokkal rosszabb minőségben, mint ez, de úgy is nagyon behúzott.
Mondjuk azóta váratlanul elszaladt bő húsz év, de igazából az is csak most esett le, hogy ez a fickó már ennek a lemeznek az idején is majdnem negyvenéves volt, szóval szinte anyámmal egykorú. És hát akkor most hatvanéves lett, nekem meg eszembe jutott, hogy egyszer akár meg is lehetne nézni – és kiderült, hogy idén nyáron végigturnézzák Közép-Európát: jönnek Ausztriába, a nickelsdorfi Nova Rock fesztiválra (két koncert!), az újvidéki Exit Festivalra, és még a zágrábi InMusic fesztiválon is fellépnek. Hatvanévesen egész jó tempó.