Okádok: pizzéria nyílt a Wichmann kocsma helyén
Gyalázat, okádás, bőgés és hasonló szavak jutottak eszembe, amikor megláttam, hogy egykori törzshelyem helyén egy teljesen fölösleges huszadik nápolyi pizzázó nyílt. A hely, ahol nem volt cégér, csak a tekintettel áthatolhatatlan sárga óceánüveg, és az ajtó, amin vagy be mert lépni valaki az ismeretlenbe, vagy nem (leginkább nem, és ettől volt jó hely, hogy kevés volt a barom), és persze a világ legjobb szendvicse, csókosoknak pedig amit Tamás aznap főzött. Most meg okádék egyenkrétarajzos kirakat, utcafrontra kiírt (és elírt) menüvel.
Bár lehetett volna baristaképző, kézműves söröző vagy barber shop is, de így is sikerült egy több mint 30 éves hagyományt örző helyet valami pár évig trendi hülyeséggé változtatni, amiből van már amúgy is minden sarkon egy. Közben az ember meg inkább marad otthon, mert már nincs hova járnia, ahol otthon érezné magát.
(via)